Lehallakított „becsengők”

Az viszont igen, hogy ha probléma merül

fel, és a diákok még

plusz kényszerszünetet kapnak. Úgy

tűnik, az amúgy pattanásig

feszült oktatásban még

halmozódnak a gondok, hisz valljuk be, az

elmúl évtizedekben hatalomra

kerültek itt próbáltak a

legtöbb változtatást

produkálni. Új és új

ötletekkel jöttek elő. S közben

éppen az veszett el, ami a legfontosabb lenne: a

gyerek!

Ismerjük, a pedagógusok

nehéz helyzetét, egyre inkább

nevelnek és nem oktatnak! Rengeteg a

hátrányos helyzetű

tanuló, szinte lehetetlen a folyamatos

haladás, nincs semmilyen fegyelmezési

eszköz a kezükben. Sőt, sokszor

még a szülők sem partnerek, s

inkább az iskolát

hibáztatják.

Szóval mindezekre a terhekre jön, hogy az

önkormányzatok nyakába vetette az

állam a gyeplőt. Alig a felét fedezi

az intézmények

működésére adott pénz.

Gazdálkodja ki az önkormányzat!

– mondják. Igen, de egyre kevesebb a helyi

adó, mely pótolhatná a

hiányt. Marad a spórolás, a

kiadások csökkentése. Ebben benne

van az is, hogy elmarad az épületek

felújítása. Mondhatnák, de

van pályázati lehetőség!

És ha nincs önerő? Azt látni,

sok településnek erőn felül kell

áldozni, hogy megmaradjon, a jövőt, a

„lakóhely

fennmaradását” jelentő

oktatási intézmény.

Végül nehéz és nem is lehet

igazán bűnbakot keresni, ha nem csengetnek

be a megyénk egy-egy

iskolájában. Mindenki

kényszerpályán van, legfeljebb a

gyerekek örülhetnek. Csakhogy mindezeket a

kieséseket egyszer be kell pótolni!

- Dankó Mihály -