2009.10.02. 06:17
Őrök őrzik az álmunkat
<p>Úgy gondolom, nincs semmi új a Nap alatt. A<br /> históriákban, de dédnagyszüleink<br /> beszámolóiban is gyakran szerepeltek azok az<br /> éjjeliőrök, akik télidőben,<br /> báránybőrös süvegekben,<br /> felhajtott gallérú köpenyekben<br /> járják a várost, a falut és<br /> őrizték a kirakatokat, a raktárakat,<br /> némi juttatás ellenében.<br /> <STRONG>Dankó Mihály jegyzete</STRONG></p>
Sokan persze másodállásban
űzték ezt az ipart: s reggelre
átvedlenek asztalossá,
szabóvá vagy csizmadiává.
Valahol ez lehetett a mai
polgárőrök, s most már
– egyes helyeken –
településőrök
elődei.
Persze jó elnosztalgiázni a dolgon, de
mégis valahol elszomorodik az ember. Nem is
olyan régen még –
különösen vidéken – alig
ismerték a lakatot, a vaspántot. Az
ajtót is csak az „illem
kedvéért csukták be”.
Mára, betört a
„demokrácia” a tolvajok, a
csalók világába is.
Egyesek jogot formálnak arra, hogy
elvegyék a másikét.
Jogot? Sőt még meg is
ideologizálják:
megélhetési
bűnözés. Mit tehet ez ellen az
egyszerű állampolgár,
rákényszerül, hogy megvédje
értékeit. Igaz ma már ez sem olyan
egyszerű! A törvények,
jogszabályok útvesztőjében,
könnyen győztesen kerül ki a
semmirekellő is! Ha nem tudom magam
megvédeni, ki véd meg engem? Jogos a
válasz, a rendőrség! De vajon van-e
idejük, energiájuk, emberük, hogy
minden cseresznye, vagy uborkatolvaj ellen
felvegyék a harcot. Lehet, hogy egyszer lesz, de
most nincs.
S hogy baj van, azt már kormányzati
szinten is elismerik. Megszületett tehát az
ötlet, legyen
településőrség.
Legyen! Érdemes mindent támogatni, ami
ebben az „átmeneti
állapotban” némi
biztonságot jelent.
- Dankó Mihály -
