Mese és valóság

Árgus szemekkel figyeli, mi az új trend táska, tolltartó és füzetborító fronton. Sírva, nevetve meséli, hogy az első héten szinte képtelenség tanítani, mert a mese- és filmhősök iskolába bevitt világa jobban érdekli a nebulókat, mint a valóság. Miért figyelne Peti az 1x1 igazságára, ha padtársával arról vitatkozhatnak, hogy Pókember vagy Batman a nagyobb sztár, sőt az olvasás óra kellős közepén sajátos csatájukat is megvívják. Mégis csak döntésre kell jutni ebben a kardinális kérdésben.

Nosztalgiával emlékszik vissza a liláskék füzetborítóra, a piros-fehér vinnyettára, hogy imádott diákjai csillogó szemekkel meséltek: amikor anyuval közösen a füzeteket és könyveket „felöltöztettük” már beleolvastam az első oldalakba...

– Nem volt jobb az az uniformizált világ sem – állítja –, de ez a figyelmet elvonó, túl színes, túl zajos sem. A tanszergyártók érthetően – jól felfogott üzleti érdekből – a hősök milliójét kínálják a gyerekeknek, csak azzal nem számolnak, mennyi plusz munkát jelent a tanároknak visszazökkenteni a diákokat a mindennapokba.

Első osztályba készülődő unokaöcsém táskavásárlása közben jutott el a család arra a pontra, hogy a kölyök könyveit egy madzaggal fogják átkötni. A szülők az idegösszeroppanás, a gyerek a téboly határán járt, mire megvették a hiábavaló hátravalót. Egy hét után ugyanis a – valóságos – táska feladta... Csak – a mesés – Pókember élt túl mindent.

- Bednárik Mónika -