Kényszerű ingajárat

Bár szegény ember van az ország nyugati oldalán is, de a szorgalmas ember ott átbandukol a határon és olyan napszámért dolgozhat a pökhendi osztrák birtokosnál, hogy idehaza az egyetemi tanár is megirigyelheti a fizetségét. No meg alapból elszenvedjük a hazai bérviszonyok megalázó jellemzőjét, azt, hogy egy mondjuk záhonyi dolgozó munkája sokkal kevesebbet ér, mint egy sopronié.

A volt szovjet birodalom romhalmazának közelségéből eredő jelenlegi egyetlen előny az olcsó tankolási lehetőség. Aki teheti, él is ezzel, s vannak olyanok is, akik ebből egészítik ki az országos átlagtól messze elmaradó jövedelmüket, azaz a kint vásárolt üzemanyagot némi haszonnal eladják. Az állam rosszallását az elmaradt jövedéki adó váltja ki, de nem lehet kettős érzés nélkül állni a törvényi szigor fölött.

Túl sok a „ha”: ha lenne elegendő munkahely, ha ezek tisztes megélhetéshez segítő jövedelemhez juttatnák az embereket, ha nem lenne ilyen embertelenül magas az üzemanyag adótartalma, ha nem emelnék épp holnaptól megint az árakat, akkor a jogkövetés elvárása is szélesebb társadalmi elfogadottsággal találkozna.

Így viszont az állami monopólium görcsös őrzése ellenállásba ütközik, és felszínre hoz olyan dilemmákat is, hogy miközben a 20-30 liter gázolajon kereshető összegért igyekeznek elkapni az egyszerű polgár frakkját, az egész olajszerelvényt eltüntetők még mindig titkosított ügyként őrzik érinthetetlenségüket.

- Nyéki Zsolt -