Végre leáldozhat a benzinturista kiskirályok kora!

Mielőtt bárki elkezdene pellengérre állítani jelentem, középiskolai éveimet Záhony környékén töltöttem, így a saját szememmel láthattam miként nőttek egymás után gombamód a narancssárgára mázolt amerikai típusú házak a hozzá tartozó luxusautókkal és gipszoroszlánokkal együtt. Az ember kissé irigykedve szemlélte az egyre gyakrabban megforduló ukrán rendszámú autókat a ház előtt, s a jóval ritkábban cirkáló finánc autókat, amelyek csak nagy ritkán álltak meg azoknál a házaknál, ahol esténként még élénk volt a forgalom.

Senki nem tudta, s mégis szinte mindenki sejtette, hogy adott esetben miből telt egyeseknek újabb és újabb Audira, BMW-re, s irigységből vagy éppen keserűségből titkon leste az ember, mikor áll meg a ház előtt már végre egy rendőrautó.

Nincsenek illúzióim, hiszen sejthető, hogy akik eddig is nagyban forgatták a kockákat, azok a továbbiakban is magasról tesznek majd a VPOP számítógépes rendszerére. Hiszen ők eddig is megtalálták a módját annak, miként játszhatóak vagy éppen nyithatóak azok a bizonyos kiskapuk, s gyanítom ezúttal is megtalálják majd ennek a módját. Sajnos, kénytelen vagyok ezt mondani, hiszen ezzel a rendszerrel úgy tűnik ismét a kisembereken, azokon csattan az ostor, akik a hazai magas benzinárak miatt kénytelenek alkalomadtán kiadásaikon csökkentve Ukrajnában tankolni. Azok pedig, akik erre alapozták megélhetésüket, s pofátlanul kérkedve, máskor meg a látszat kedvéért a segélyért sorba állva halmozták a millióikat tovább röhöghetnek a vámosok és az Ön, a mi arcunkba.

Valami mégis azt súgja, hogy előbb vagy utóbb ennek is vége szakad, megszűnik a határturizmusból élő kiskirályok uralkodása. És, ha ehhez egy a VPOP által bevezetett számítógépes rendszer az első lépés, akkor legyen. Ellenőrizzenek mindenkit – köztük engem is – szigorúbban, üljek nyolc-tíz órákat a határon, ahogy sokszor ültem már – ha valóban eredményt tudnak majd a vámos urak felmutatni. Mert azzal egyet kell értenünk, hogy az nem járja, hogy az ország egyik fele nyugdíjas, a másik fele pedig munkanélküli, s akinek lenne lehetősége dolgozni, az is inkább a feketézést választja, hiszen abból futja újabb és újabb autóra, luxusra. A hozzám hasonlóak meg egyre ingerültebben nézik végig mindezt, s szinte ökölbe szorított kézzel bosszankodunk, hogy ez ügyben hosszú ideje nem történt semmi. Most azonban megmozdulni látszik valami. Még, ha nem is jelent hathatós megoldást a rendszer, de némi borsot tör a feketézők orra alá, már megérte.

A hozzám hasonló kocaturistáknak meg csak azt tudom tanácsolni, hogy érdemes kiszámolni, hogy biztosan megéri-e a határ túloldalán tankolni, s nem érdemes aggodalmaskodni. Aggódjon inkább az, akinek vaj vagy éppen egy egész tehenészet van a füle mögött!

• Benzinnel nehezített határátkelés
• Új számítógépes rendszer a magyar-ukrán határon
• Drágulni fog az ukrán benzin

-M. I.-