A hiba a készülékben

Közeledett a karácsony, és mialatt elhadarta, hogy a céges sorsoláson engem dobott ki a gép és hogy a pénzért csak egy feltöltőkártyát kell vennem, már el is költöttem. Így kerültek gondolatban plusz ajándékok a fa alá, miközben azt is felmértem, hogy bizony, ehhez óriási szerencse kellett: több millió ügyfél közül pont én! Nem vagyok rá büszke, de legalább egy percnek el kellett telnie, amíg rájöttem, hogy ez átverés. Arra pedig még ennyire sem, hogy amíg a vonal túl oldalán lévő férfi elmesélte a pénzhez jutás feltételeit, nem voltam képes kitalálni, hogy lehetne lebuktatni. Így rövid ismeretségünk azzal zárult, hogy amikor kissé erőszakosan elzavart a postára feltöltőkártyáért, elárultam: az újságban naponta írunk hasonló csalókról, úgyhogy inkább nem rohannék.

Rekordgyorsasággal nyomta ki a telefont, én pedig sokáig bosszankodtam azon, hogy majdnem sikerült neki. Elképzeltem, ahogy kaján vigyorral az arcán, elégedetten konstatálta, hogy sikerült ismét egy hiszékeny, nem gondolkodó balekra akadnia, ezt pedig kikérném magamnak. A győzelem a csaló felett nem tesz boldoggá, mert tudom, hogy sokak számára e fenti összeg nem ajándékokat jelent, hanem a puszta megélhetést. Akinek az a Kánaán, ebben a helyzetben képtelen ésszerűen gondolkodni, a csalók valójában attól vesznek el, akinek nincs. Az pedig sovány vigasz számukra, hogy a hiba nem az ő telefon-készülékükben van.

- Száraz Ancsa -