Miért keresünk kevesebbet Kelet-Magyarországon?

Minden országban, ahol léteznek közigazgatási egységek, megyék, régiók, tartományok, ott vannak területi eltérések is. Nincs olyan ország, amely azonos fejlettségű területekre tagolódna. A szórás, vagyis az átlagtól való eltérés mértéke a fontos – vállalkozott lapunk kérésére gyors elemzésbe Hajnal Béla, a Debreceni egyetem professzora.

– Hazai viszonylatban Győr-Sopron és Szabolcs vagy Nógrád között a legnagyobb az eltérés az egy főre jutó bruttó hazai termékben, 2,5-3-szoros a különbség. Vannak, aki azt mondják: ezt a jelenséget el kell fogadni, mások (köztük a hátrányos helyzetű térségekben élők) szerint ez nagy igazságtalanság, amin változtatni kell.

Ki tud ebben tenni valamit? Természetesen az állam, hiszen a különbségek a piac működéséből adódóan alakulnak ki, márpedig az államnak vannak eszközei, hogy a piaci működést egy jó cél érdekében befolyásolja, például autópálya építésekkel, adó- s egyéb kedvezményekkel. A tőke oda megy, ahol gyorsabban és biztonságosabban megtérül, ez hazánkban Budapestet és az agglomerációját illetve a Nyugat-Dunántúlt jelenti. Az elmúlt két évtizedben a hazánkba érkező külföldi tőke 70 százaléka a főváros és körzetébe, 15 százaléka a Dunántúlra érkezett, s csak a maradék 15 százalékon osztozott az ország összes többi területe.

A kereseti különbségeket az eltérő gazdasági fejlettség okozza, amit alapvetően a piac határoz meg, ezen belül is elsősorban a kereslet-kínálat törvénye. Nagy kérdés, hogy adott térségben mennyi munkáltató van jelen a munkaerő piacán és van-e közöttük verseny. Ha a számuk kevés és verseny sincs közöttük, akkor addig nyomja le a béreket, amíg csak tudja.

Sajnos Magyarországon az állam a területi felzárkóztatásra relatíve kevés pénzt költ, a bruttó hazai termék mindössze 0,2-0,4 százalékát. Mindeközben az Európai Unióban ez hatalmas feladat, az EU költségvetésének mintegy harmadát a területi különbségek mérséklésére, eltüntetésére fordítják. Igaz ugyan, nem sok sikerrel, úgy is mondhatnám: ezzel a nagyobb összegű támogatásokkal is csak annyit ér el, hogy nem romlik tovább a helyzet, nem alakulnak kis szélsőséges helyzetek – tekint határainkon túlra Hajnal Béla.

Számokkal is szolgál: amíg az EU 15 tagállamból állt, addig a londoni és egy észak-görög régió között 4-szeres volt a gazdasági fejlettségbeli különbség. Amikor 2004-ben a tíz ország, közte hazánk csatlakozott, akkor a londoni és az északkelet-lengyelországi régió között már 8-szoros volt a gazdasági különbség, Amikor tovább bővült az EU, akkor a legfejlettebb és a legszegényebb térségek között 13-szoros különbségek alakultak ki. Ezek EU-n belül is óriási feszültséget keltenek és kezelésük sok-sok pénzt igényel.

A rendszerváltás után megváltozott a külgazdasági helyzet is: előtte a Szovjetunió volt a fő felvevő piac, ma Németország. A dunántúli részek természetes módon kerültek előnybe, hiszen oda, a közelebbi helyekre települtek a nyugat-európai befektetők, ott építettek új gyárakat, javították a hatékonyságot a szervezettséggel, s terjesztették el az új munkakultúrát.

– Van még egy nagy probléma: miért vándorolnak el tőlünk a fiatalok? Mert nincs elegendő számú és munkahelyekben széles választékú munkaadó. A cégek pedig azért nem jönnek ide, mert itt nem találnak megfelelő végzettségű munkaerőt, nyelveket beszélő informatikust, mérnököt. Ezt az ellentmondást is fel kellene végre oldani – emel ki egy feladatot a sok közül Hajnal Béla professzor.

- Nyéki Zsolt -