Olvasónk írja: Szétmorzsolt könnycseppek

Áll az öreg Nyíregyházán, a Búza téri piacnál, szeme sarkában szétmorzsolt egy könnycseppet. Látszik, élete javarészét kétkezű munkával töltötte, barázdált arca megtört, az évek szántotta szarkalábak most medret adnak bújának.Mi keserítheti lelkét? Végiggondolta hányatott életét, elveszített társa juthatott eszébe, talán messze élnek gyermekei, unokái? Hosszú, kopott posztókabátjának gallérját felhajtja, elrejti szomorúságát. Átlagos nap volt, most gondok ültek rá. Eszembe jut: milyen is az öregség, hány féle emberi sors van? Önhibámon kívül tanúja lettem egy nyomorúság szülte érzelmi kitörésnek. Meg tudunk-e békélni? Megélt napjainkat elfogadni, olykor erő kell! Két lábon járó könyvek vagyunk, az élet adta történésekkel. Kinek mi jut? Szappanopera, dráma, humoreszk, krimi, sorjázhatnám. A fejezetek végére pont, kérdőjel, felkiáltójel kerülhet, de ezek a könyvek nem sorakoznak a polcokon, s ha a lapok elfogynak, nem nyílnak ki többet.

Keresem tekintetemmel az apót, már sodorja a tömeg, talán a holnap szebbet, jobbat hoz számára, de az emlékei mindig benne élnek. Emlékek, melyek oly sokszínűek: vidámak, keserűek -, tudom mit fogok a napommal kezdeni: szebbé teszem a mát! Már mosolygok, mert előttem áll a lányom, a múltam, jelenem, ő a holnapom. Nézem, hogy eltelt az idő! Melegség járja át a szívemet és szememet lopva megtörlöm.

Demeter Beáta Nyíregyháza