Az arany kupolák titka

Szentpétervár - A Szent Izsák székesegyházat nem hagymakupola zárja ugyan, de éppúgy aranyfényben csillog, mint Szentpétervár többi tornya. Ráadásul egy kiadós lépcsőzéssel közelebbről is szemügyre vehető a csodálatos építészeti műremek tetejének nemesfémborítása.Egyszer régen Moszkvában egy ismerősöm adatokat sorolt az ottani aranyfödémek súlyáról, értékéről, de valahogy kimaradt a munkamódszer, pedig azóta is eszembe jutott néhányszor: vajon hogyan csinálják? Az oldalhajó csigalépcsője után még egy repülőhíd következett.

A kupola alatti oszlopsor mellől már látni lehetett a kisebb fiatornyok borítását. Ami távolabbról úgy fénylik, mintha felpolírozták volna, néhány méterről elég mattnak tűnt. Vagy inkább bársonyos felületűnek. Meresztgettem a szemem, aranyszegeket kerestem, vagy olyan összehajlítgatott sarkokat, amilyeneket a mi bádogosaink alkalmaznak. Semmi támpontot nem találtam. A homlokzati oldalról hátra ballagtam.

A szél a Finn-öböl felől fújdogált, finoman borzolta Néva kékjét. A másik oldalról a Péter-Pál erőd falai mögül további aranyfödémű templomok néztek vissza rám. A hatalmas folyón sétahajók szelték a habokat. Meglepően sok volt belőlük. Alant, Nagy Péter lovas szobra mögött megpillantottam egy kikötőt.

A vízről még szebb a cárok városa. Amúgy is kellemes csalódás, hogy tisztább, mint Zürich, és biztonságosabb, mint Budapest, de az már majdnem túlzás, hogy minden turisták szempontjából fontos helyen nagyon tájékozott embereket találni. Ilyen volt például a kishajó kormányosa. Mintha csak vegyész lett volna, úgy ismertette az aranyozás technikáját. Az acéllemezeket tűzi aranyozásnak vetik alá. Az aranyport higanyban elkeverve, vagy oldva(?), nem teljesen értettem, viszik fel a vasra, és a hevítéssel a higany elillan. Környezetszennyezésről, a munkások egészségéről nem esett szó, mert véget ért a kirándulás. A naplementében száz csillagként ragyogtak Szantpétervár arany kupolái.

Ésik Sándor világjáró sorozata 69.