Elment a nábrádi „aranycsapat” kiváló hálóőre is…

A mai fiatalok közül kevesen tudják azt, hogy a 60–as, 70-es években a nábrádi TSZ csapata fogalom volt a környéken, és talán a megyében is.Köszönhették ezt az akkori vezetőségnek, sportbarátoknak, mecénásoknak, a lelkes szurkolóknak, és nem utolsósorban a csapat tagjainak, akik éltek–haltak azért, hogy mindig az elsők között legyenek, szerepelhessenek!

Sok kiváló játékos ment már el az  egykori aranycsapat tagjai közül. A híres hátvédsorból – betonvédelemből – már szinte senki sem él, mert Tejfel Lajos Jenő, a mostan elhalálozott kitűnő kapuvédő volt az utolsó, - mint a pályán is. Az egykori hátsó alakzat (Tejfel Lajos Jenő, Katona Béla, Katona Ferenc, Kósa György, Varga Béla, Kónya Károly) már az „égi mezőkön” kergetik a labdát. Tejfel Jenci – mert mindenki így hívta – szerelmese volt ennek a sportágnak. „Már a katonaságnál is játszottam, de az igazi sportéletünk akkor kezdődött el, amikor dr. Katona Sándor körzeti orvosként Nábrádra került. Amikor azt mondta nekem, számít rám a csapatban mint kapuvédőre, olyan öröm fogott el, hogy azt le sem lehet írni. A mai fiatalok azt el sem tudják képzelni, hogy mit jelentett nekünk mikor új mezekben, felszerelésekben kifutottunk a pályára. Szinte éjjel–nappal edzettünk – keményen fogott bennünket a doki –, de meg is volt az eredménye, mert a kis falusi csapatunk nagy meglepetésre felkerült a megyei I. osztályba”.

Mély fájdalommal és kegyelettel búcsúzunk Tejfel Lajos Jenőtől és társaitól, emléküket örökre megőrizzük!

E. Nagy István