Nyírbéltekről indult, s meghódította Kanadát

Ötvenhatban kénytelen volt elhagyni Magyarországot forradalmi aktivitása miatt Miska János író, újságíró, bibliográfus, könyvtáros, a kanadai magyar irodalom „mindenese” nyolcvanadik évét tapossa.

Györke László

Nyírbélteken született, itt járt általános iskolába, Hajdúböszörményben a Bocskai István Állami Gimnáziumban érettségizett. Már akkor író, újságíró szeretett volna lenni Miska János, ezért beiratkozott az ELTE újságíró szakára. Három év után egy esztendőt Nyíregyházán gyakornokoskodott a megyei lapnál.

– Sok hasznos tanulsággal járt a pályakezdés – meséli. – Elsősorban az, hogy mennyire fontos bármilyen kapott információ ellenőrzése. Néhány humoros esetre mai napig tisztán emlékszem. Egy kedves olvasó a téesz zárszámadó közgyűléséről írt csasztuskát, abban felsorolta milyen csodálatos eredményeket értek el. A versikéből hírt készítettem. Másnap égtek a telefonvonalak. Kiderült, zárszámadó közgyűlés nem volt, sőt még a végelszámolás sem készült el. A téesz-tagok vasvillával vonultak az iroda elé, hiszen abból sok jóból, amiről a hír szólt, ők egy petákot sem láttak addig.

Nagyon tevékenyen telt az egy év; marasztalták, felajánlották neki az újságírói állást, ő azonban folytatni szerette volna tanulmányait az egyetemen. Visszament Budapestre. Ám nemsokára kitört a forradalom, melyben ugyancsak aktív szerepet vállalt. Mint aktivistát, Nyíregyházára küldték többed magával.

– A városháza vendégszobájában szálltunk meg. Rész vettünk a kommunisták gyűlésén, ahol elmondtam: át kell alakulni. Ám másnap reggel, amikor a városháza előtt megjelent két orosz tank, tudtam: innen menekülni kell. Hazaszöktem Nyírbéltekre. Édesanyám elkészítette az útra való batyut, vándorbotot fogtam, s útnak indultam Kanada felé. Hogy miért választottam éppen Kanadát? Nos, egyrészt mert rokonaim éltek ott, másrészt ennek a fiatal országnak a fejlődéshez szüksége volt még akkor bevándorlókra, s az integráció itt egyszerűbbnek tűnt, mint akár Nyugat-Európában, akár az Amerikai Egyesült Államokban. December 20-21-én hagytam el Magyarországot. Akkor már a határt lezárták, így a Hanság mocsarain keresztül sikerült kijutni az országból. Egy hónap, a hányattatások ideje borzasztó volt. Ráadásul a lelkiismeret-furdalással is szembekerültem; hazaárulónak, bűnözőnek éreztem magam. De hát a lelkiismerettel nem lehet vitatkozni.

Kanadában újból kellett kezdeni mindent. Nem tudott angolul, egyelőre tanulmányait sem tudta folytatni. Kétségtelen: élő környezetben lehet leggyorsabban elsajátítani egy idegen nyelvet. Ezért aztán bármilyen munkát elvállalt. Egy kórházban kötött ki, ahol segédként dolgozott. Magyarán: a legszennyesebb, a legalantasabb munkát végezte másfél éven át. Ennyi időre volt szüksége ahhoz, hogy megtanuljon angolul olyan szinten, mellyel nekivághatott az egyetemi tanulmányainak.

– Igen kemény volt próba, hiszen Kanadában nem voltak egyetemi tankönyvek; í diák csak a jegyzeteire támaszkodhatott, melyet az előadásokon készített. El lehet képzelni, ez miként sikerült nekem: eleinte tele voltak jegyzeteim fél mondatokkal. Mindez történelem-filozófia szakon. Ennek ellenére négy év alatt sikerült befejeznem az egyetemet, tanári diplomát szereztem. Később azonban jobbnak láttam, ha a könyvtárosi szakot is elvégzem, mert ez a szakterület sokkal jobban érdekelt.

1957-ben élénk szellemi élet folyt a kanadai magyarok körében. Az első nagy kivándorlási hullám magyarjai a XIX. század nyolcvanas éveiben letelepedési szándékkel, új hazát keresvén érkeztek az országba: földet kaptak, gazdálkodtak, iskolát, templomot építettek, újságot adtak ki. Nem kevesebb, mint 400 magyar címről tudtak. Persze, rádió is volt. Ám a szellemi virágzás ellenére is fehér folt maradt a kanadai magyar szellemiség közvetítése. Más bevándorló nemzetek bibliográfiákkal adták hírül jelenlétüket. Ezzel a kanadai magyarság nem rendelkezett. Adva volt hát a feladat, ezért aztán az lett eltökélt szándéka Miska Jánosnak, hogy vállalja a magyarság szellemi életének felkutatását. Tíz év kemény munkájának gyümölcse az első nagy mű, a háromkötetes Canadian Studies on Hungarians. Hatalmas bibliográfiai alkotásról van szó, mely ma is iránytű, kútfő a kanadai magyarság szellemi életének megismerésében. A megjelenés idejében indult meg a bibliográfiai mozgalom, akárcsak az esszéirodalom 1956 után. Ennek ugyancsak jeles művelője Miska János, aki a magyarságkutatás alapjait rakta le tanulmányaival.

A magyarokat nagyra becsülik Kanadában, hiszen alig van olyan egyetem, vagy főiskola, ahol ne dolgoznának magyarok. Jellemző adat, hogy például az erdészeti végzettségűek 30 százaléka folytatta tanulmányait, s végzett Phd-t. Tehát Kanadában a magyarokat az elit nép soraiba fogadták.

Csak az gond, hogy magyarok szétszórtan, az egész hatalmas országban élnek, ezért a nagy távolságok miatt nehéz az összetartás.

Amikor 1962-ben befejezte a könyvtárosi szakot, több ajánlat közül választhatott. Végül Winnipeg mellett döntött. Később Ottawában, a földművelésügyi minisztérium könyvtárában dolgozott, majd Albertában a kutatóintézet könyvtárának volt a vezetője. Huszonkét szakbibliográfiát állított össze. Hatalmas munka volt a kanadai nemzetiségek irodalmának bibliográfiája is, melyen 15 éven át dolgozott. Kanadában egyébként 150 nemzetiségi csoport él, ebből hatvannak van irodalma, amit fel tudott dolgozni a már említett bibliográfiában. Ezért a munkáért Erzsébet angol királynő koronázási emlékérmét kapta. Egyébként 20 állami ösztöndíjat sikerült elnyernie pályafutása során. Sokat írtak róla és kritikai írás is jelent meg könyveiről szép számmal.

Műfordítással is foglalkozott: magyar regényeket ültetett át angolra; két saját regénye jelent meg, s számos novellás kötete. Írt szépirodalmi művet magyarul és angolul is. Volt olyan, melyet később fordított le a másik nyelvre, mert igény volt rá. Ám a forráskutatást tartotta mindig az elsődleges feladatának. Kilencven olyan kanadai magyar íróról írt egy angol nyelvű kiadványban, akik közül négynek-ötnek feltétlenül ott a helye az egyetemes magyar irodalomtörténetben.

1985-ben látogatott haza első alkalommal. Az Országos Széchényi Könyvtár meghívására jött előadást tartani. Félelemmel, szorongással várta a megérkezést, annyi rosszat lehetett hallani odakinn Magyarországról. Aztán kellemesen csalódott, bár a hatóság megbüntette (100 forintra!), mert nem jelentkezett be megérkezésekor. Családjával levélben tartotta a kapcsolatot. Hegedűs Bandi, egykori hajdúböszörményi diáktársa volt az egyetlen, akivel végig tartotta a kapcsolatot. Hosszú éveken át levelezett egykori kollégánkkal, Páll Gézával is.

Életrajzírásba kezdett, melynek 4 fejezete már megjelent. Gondot okozott előbb, hogyan írja meg a nyírbélteki gyermekéveket angolul. Végül jól sikerült. Szeretné, ha a végén regény kerekedne az önéletírásból, melyben három nemzedék jelenik meg. A jegyzetek már elkészültek.

Úgy döntött, hogy ezután fél évet Kanadában (Victoria), fél évet pedig Magyarországon tölt. Tavaly temette el feleségét. De még tervei vannak. Úgy határozott, hogy újra megnősül.