A hetedik paragrafus

„Szálljunk fel, én is akarom, így most jó, nem kell beszélni!” Érdemes lenne leporolni az Edda Szellemivilág című dalát, s jövő márciustól ezt a közismert refrént bömböltetni hazánk buszmegállóiban. Biztos vagyok benne, hogy a távolsági járatra várók éppúgy díjaznák ezt a kulturális gesztust, mint a magatartáskultúrájukat megreformálni igyekvő új kormányrendeletet. Palicz István jegyzeteAz autóbuszos közlekedés új szabálycsokrának 7. paragrafusa ugyanis kimondja, hogy ha az utasok nem férnek fel az országos helyközi járatokra, akkor a tömegből először az előre megváltott és érvényes (hely)jeggyel rendelkezőket, valamint a messzire utazókat kell felengedni, csak aztán követelhetnek helyet maguknak a fogyatékkal élők, a mozgáskorlátozottak, a kisgyermekkel érkezők.

Úgy vélem, egy figyelmes utas, bármennyire is szeretne feljutni a fedélzetre, elsőként éppen azokat engedi maga elé, akiket a kormányrendelet – ki tudja, miért – a háttérbe parancsol. Ha pedig egy kigyúrt, bowling golyóként érkező, „alacsonypadlós” utas tör utat magának népes családjával, mit sem ér a 7. paragrafus. Inkább „nem kell beszélni”, különben elszabadulnak a kokik és sallerek, s a szellemvilágba válthatunk menetjegyet.

- Palicz István -