Hallgatni is arany

Értékvesztett országunknak úgy kellett ez az olimpia, mint egy falat kenyér. És nem csupán azért, mert van végre minek örülni, hanem azért is, mert példaképek születtek. Száraz Ancsa jegyzeteNem teljesítmény nélkül is címlapokat uraló celebek, hanem valódi győztesek. Akik éveken át csendben teszik a dolgukat, hogy amikor kell, felkészülten állhassanak a világ elé. Példát mutatnak küzdeni tudásból – Joó Abigél sérülten sem adta fel –, emberségből – Gyurta Dániel elhunyt úszótársának küldi aranyérme másolatát –, szeretetből – Szilágyi Áron a győzelme után az édesanyját hívta először, bár megszólalni nemigen tudott. Őket nemcsak nézni, hallgatni is arany: minden megszólalásuk élményszámba megy, hiszen okosak, céltudatosak, hitelesek.

Egy olyan világban, ahol nyilatkozhat boldog-boldogtalan, és ahol felelős vezetők állítják az ellenkezőjét mindannak, ami igaz, ezeket a sportolókat nagyon meg kell(ene) becsülni. Ám ahhoz, hogy az olimpia befejeztével is érdekesek legyenek, el kellene menniük egy valóság show-ba, plasztikáztatni az orrukat és hetente cserélgetni a szerelmeiket. De nem ez történik majd, így félő, hogy marad nekünk Győzike és Alekosz. És ha így lesz, azt meg is érdemeljük.  

[email protected]