Dombrádi díjazottak: lelkész és óvónő

Dombrád - Munkásságukkal gazdagították nemcsak a rájuk bízott intézményeket, hanem az egész települést.

Az új kenyér ünnepén Kozmáné Kasza Veronika dombrádi polgármester kitüntetéseket adott át. Idén a Pro Urbe-díjat Sipos Kálmán református lelkész, míg a A köz szolgálatáért elismerést Markó Istvánné, a Szivárvány Óvoda és Bölcsőde vezetője érdemelte ki.

A Dombrád Városért – Pro Urbe-díj idei kitüntetettjének mottója: „Hivatásom a hobbim.”, azaz a Biblia és annak tanulmányozása. A lelkipásztor Miskolcon született, ősei a zempléni Vámosújfalu évszázadok óta meghatározó alakjai. Két lelkész született közvetlen felmenőiből: egy római katolikus és egy református. A családból többen a nagyhírű Sárospataki Református Kollégiumban tanultak, de az otthon maradottak is mindannyian az anyaszentegyház szolgálatában álltak.

Így nem csoda, hogy a templomban mindig jól érezte magát. A családi indíttatás 17 éves korában, egy egyházi ifjúsági találkozón hozta meg gyümölcsét: elhatározta, hogy lelkipásztor lesz. Miskolci középiskolásként rendszeresen látogatta az író-olvasó találkozókat, így találkozhatott Hegedűs Géza és Czakó Gábor írókkal és Utassy József költővel. Ifjúként régésznek készült, az irodalom és a történelem máig kedves tudományágai.

A Debreceni Hittudományi Egyetemen szerezett lelkészi oklevelet. Első szolgálati helyére Sajóvárkonyba már feleségével, Sipos Kálmánné Bihari Katalinnal érkezett, majd szolgáltak Szatmárököritón és Újkenézben. 1991 őszétől szolgálja feleségével együtt a dombrádi református egyházközséget. 1993-ban - az országban elsők között - újraindította az egykori református egyházi iskolát, Újdombrádon pedig felépíttette a település református templomát.

1983-ban jelent meg első bibliatanulmánya, azóta is rendszeresen publikál egyházi folyóiratokban. 1995-ben első díjat nyert el a Nemzeti Pantheon Alapítvány pályázatán A dombrádi zsidó temető bemutatása című pályaművével. 1996-ban ugyanezen a pályázaton A dombrádi zsidó családok című dolgozatával nyert el első helyezést. A dombrádi születésű Orosz Károllyal együtt nyolc kötetben kiadta a helytörténeti dolgozatokat tartalmazó Dombrádi Olvasókönyvet. Kiemelkedő kutatási tevékenységet végzett a dombrádi családok múltjáról és a családfakutatásban is jeleskedett.

A Dombrád Város Közszolgálatáért-díjazott a Szivárvány Óvoda vezetője. Az általános iskolát szülőhelyén, Dombrádon végezte, majd a kisvárdai érettségi, valamint a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán szerzett diploma után lett a dombrádi óvoda nevelőtestületének tagja.1993-tól vezető óvónői munkakört tölt be. 2002-ben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán vezető és pedagógus szakképzettséget szerzett. 2009-től a Szivárvány Óvoda és Bölcsőde intézményvezetőjeként dolgozik. Méltatásakor a polgármester Kodály Zoltánt idézte:„Van-e szebb hivatás, mint új kertbe az első jó magot vetni?” A szónok aláhúzta: egy óvónőnek valóságos polihisztornak kell lennie, hogy a gyerekek kíváncsiságát kielégítse, kérdéseiket megválaszolja, igényeiknek elébe menjen. Markó Istvánné teljes személyiségével, teljes szívével példaképként állt mindig az emberpalánták előtt. A megalapozott tervezés jelentette számára a pontos munka garanciáját és a sikeres nevelőmunkát. Kihasználva kézügyességét odafigyelt arra, hogy csoportszobáit ízlésesen díszítse, és hogy az óvoda szemet és lelket gyönyörködtető legyen. Emellett mindig különös figyelmet fordított a testnevelésre, a tudatos mozgásfejlesztésre. Szakmai tudását évről évre gyarapította. Vezetői munkássága alatt több sikeres pályázattal gazdagította az óvodát, s ezzel a várost is.

- Kovács Bertalan -