Jegyzet: Gordiuszi csomó

- Nincsenek megfelelő szakemberek, akik meg értenek a dolgukhoz, azok ha tudnak, rögvest kimennek külföldre -  mondta ezt egy jól menő nyíregyházi generálkivitelező cégnél dolgozó ismerősöm az előszilveszteri poharazgatásunk során akkor, amikor a munkájáról beszélgettünk. Tarnavölgyi Gergely jegyzete.A fiatalember tervező mérnökként végzett a fővárosban, majd néhány év irodai munka után megyénkbe sodorta őt a jó sors, pontosabban a szerelem. Közel egy éve dolgozik építésvezetőként egy debreceni munkán, az írásom elején citált megállapítás pedig az ottani tapasztalatai alapján érlelődött meg benne végérvényesen. „Az alvállalkozók embereit sokszor ott, az építkezésen kell megtanítani egy csomó mindenre, ám a betanítással elmegy a drága idő, amivel pedig a határidő betartása kerülhet veszélybe. Ha nincs kész pontosan a munka, akkor fizethetjük a kötbért”. Mondta ugyanő.

Az már csak az én agyam elvetemült szüleménye, hogy ha ne adj’ isten a kétbalkezes melósok miatt megcsúszik egy határidőre vállalt munka, amiért a generálkivitelező kötbért fizet, akkor a „járni jár, de nem jut” elv alapján elképzelhető, hogy nem fogja tudni (ad absurdum nem akarja...) kifizetni az alvállalkozó(ka)t. Itt pedig már meg is érkeztünk a lánctartozás végtelen útvesztőjének kapujába.

Apropó, lánctartozás. A közelmúltban állt munkába az a szakértői szerv, amely igyekszik ezen a területen kibogozni a kibogozhatatlant, és megpróbálja felvenni a kesztyűt azzal a láthatatlan ellenféllel szemben, amely hol korrupt hivatalnokok, hol összekacsintó vállalkozók, hol pedig teszetosza munkások álarcát ölti magára. A feladat roppant összetett, hollywoodi nyelven szólva: ez a mission impossible.

- Tarnavölgyi Gergely -