Ez a megye kiemelkedő bázisa az Iposznak

Interjú Németh Lászlóval a magyar iparosság érdekképviseletéről. Beszélgető partner: Galambos Béla.

Az Iposz 2014-es cselekvési tervében az érdekképviseleti munka hatékonyságának növelésére, szakképzési rendszerük fejlesztésére, a kamarákkal való együttműködés bővítésére, a nemzetközi kapcsolatok kiépítésére helyezi a hangsúlyt.

Erre is emlékeztetett az Iposz országos elnöke, Németh László, akivel a szabolcs-szatmár-beregi iparosok hagyományos Építők Napi rendezvényén, Nagykálló-Harangodon beszélgettünk.

A magyar iparosság legnagyobb szakmai szerevezete az Ipartestületek Országos Szövetsége. Ön, mint az IPOSZ választott vezetője hogy látja a szakmai szövetség érdekérvényesítő képességét a gazdaságpolitikában?

Németh László: Az Iposz a családi-, mikro- és kisvállalkozók legnagyobb országos érdekképviselete. Részt veszünk továbbra is a nemzetgezdasági tanács munkájában, továbbá a vállalkozásfejlesztési tanácsüléseken, ahol számos dologban hallatjuk a hangunkat és próbáljuk jobbítani a kormány szándékait. Hiszen azt el kell ismerni, hogy az utóbbi időben a kata, a kiva és egyéb adózási formulákban nagy segítséget nyújtottak a kisvállalkozásoknak. Ez meg is látszik bizonyos szinten kisvállalkozások teljesítményén. Várjuk továbbra is az egyeztetések alapján az ipari rezsicsökkentést, ami nagyon nagy hatással lehet a kisvállalkozásokra. Ebben mindenképpen továbbra is szeretnénk szerepet vállani. Ami az Iposznak az egyik fájó pontja, hogy csak közvetetten tud részt venni a versenyszféra és a kormány állandó konzultációs tanácsában, hiszen ott csak az Áfeosz Coop-on keresztül, közvetítetten tudjuk hangunkat hallatni és így részt venni ebben a munkában.

A közvetlen részvétel státuszának kiharcolásához mi volna legfőbb érve?

Németh László: Úgy gondolja a magyar iparosság és így az Iposz álláspontja is ez, hogy mivel a statisztikai adatok alapján is a mikro- és kisvállalkozások adják a vállalkozásoknak több mint 90 százalékát és ezáltal jelentős arányban vesz részt a hazai foglalkoztatásban, valamint a gazdasági teljesítésben is. Ezért mindenképpen helyet kellene szorítani számunkra háromoldalú rendszerben, hogy ott is érvényesüljön az a gondolkodj kicsiben elv, amely már európai uniós szinten meghallgatásra talált.

Az idén rég nem látott mértékben javult a hazai ipar teljesítménye. Ebben a felívelésben milyen része lehet a kisvállalkozásoknak?

Németh László: A magyar gazdaság fellendülése a kormány több gazdaságpolitikai lépésének köszönhető. Nagyon várjuk, hogy az új uniós költségvetési időszakban a megpályázható forrásoknak abból a hatvan százalékából, amelyet gazdaságfejlesztésre szán a kormány, a kisvállalkozások nagyobb arányban tudjanak részesülni. Ma még azt látjuk mi kicsik, hogy inkább a közepes vállalkozások tudnak ezekből részesülni. Természetesen vannak olyan szakmák, amelyeknél már látható a fellendülés, hiszen a rezsicsökkentésből adódó lakossági megtakarítások bizonyos szolgáltatási szinten már keresletként jelentkeznek.

Szeretnénk, ha tovább terejedne ez az építőipar irányába is, hiszen ez az ágazat mindig is tükre volt a gazdaságnak és mozgató rugója is lehet a foglalkoztatottság elvárt növekedésének. Ezért várjuk, hogy olyan energiatakarékossági programok induljanak el az előttünk álló hét éves időszakban, amivel be tud kapcsolódni az a szolgáltató kisipar is, amely eddig még nem vehette ki a részét az építőipar fejlődéséből. Annál is inkább, mivel ezek az energetikai beruházások, a fenntartható fejlődés EU által is lefektetett alapelvéhez illeszkednek.

Tipikusan kisipari, mondhatni kézműipari munkákat igénylő az a hatalmas értékmentő tevékenység is, ami a műemlékeink illetve műemlék jellegű épületeink megmentése, felújítás területén zajlik mostanában. Ebben miként tudnak a kicsik még jobban bekapcsolódni?

Németh László: Nagyon-nagyon várjuk, hogy az épített örökségeink érdekében a már megkezdett lépéseket újabbak kövessék folyamatosan, mivel az építőiparon belül a mi iparosaink azok, akik ebben részt tudnak venni. Egy régi épületen ugyanis egy klasszikus ajtó vagy ablak cseréje esetén igenis kisipari munkára van szükség, de ugyanígy említhetném például a díszítő kőműves, vagy a díszítő festő munkákat, szakmákat. Ez azért is fontos lenne az ipar számára, hiszen az iparosság és az Iposz elkötelezett a szakmunkás képzésben. Az épített örökségek megmentésében részt vevő szakmák tapasztalt képviselői olyan régi, szakmai fogásokat tudnak, amelyeket ma már nem biztos, hogy használnak, de ha igen akkor is csak elvétve. Ahhoz tehát, hogy megmentsük a már csak az idősebb, nagytudású mesterek által ismert és általuk a következő generációnak átadni fontos régi fogásokat, pontosan ilyen munkák is kellenek, amilyeneket hosszú szünet után most végre az állam rendel meg az építőipartól.

Ön Elnök Úr, építőipari vállalkozó, a saját szakmájából vett példával meg tudná világítani az említett tapasztalat átadás fontosságát?

Németh László: Ma egy tanuló ha kijön az iskolából, lehet hogy tud vakolni, ismeri a gépi vakolás módszerét is. Ám azt, hogy egy párkány húzáshoz milyen előkészület kell, miként kell a munka elvégzéséhez szükséges célszerszámot elkészíteni, már nem biztos hogy tudja. Mondhatnám ezt egy bádogosra is, hogy a műemlék jellegű épületeknél nem előregyártott csatorna rendszert kell fölhelyezni, hanem mondjuk cink-, vagy rézlemezből száz évvel ezelőtti mester által fölrakott elemek kijavításáról vagy pótlásáról kell gondoskodni. Ha tehát az ifjú mesterpalánta nem ismeri a szakmai fogásokat, egy ilyen munkát meg sem tud majd csinálni.

Itt kerül előtérbe az, hogy olyan szakmai fogásokat is meg kellene tudni tanítani ezeknek a fiatolknak, amelyek egyre inkább feledésbe merülnek. De ham már a képzésnél tartunk: még egy nagyon fontos dolog, hogy az iparosság a rendszerváltás óta az érdekvédelmi feladataira koncentrált, s egyéb jogosítványokat átadott a kamarának - ez tagság, ez a réteg nagyon nagy százalékban kiesett a szakmunkás képzésből, aminek sajnos most isszuk a levét. Vissza kellene tehát hozni, s minél jobban bekapcsolni az iparosokat a szakmunkás képzésbe, hogy megint olyan fiatalokat tudjunk kibocsátani a hagyományos, kézműipari szakmákban, akikre irigykedhetnek egész Európában.

Az iparosok országos vezetőjeként hogyan látja Szabocs-Szatmár-Bereg megye iparosságának szervezettségét?

Németh László: A megyében Géresi József elég régóta végzi munkáját az országos elnökségben, illetve korábbi alelnökként. Ennél fogva itt tapasztalatim szerint elég jól összefogják a szabolcs-szatmár-beregi iparosságot. Olyan munkát végeznek az itteni ipartestületek, amelyben a tagok megtalálják a saját lehetőségeiket, illetve azokat a képzéseket és egyéb olyan szolgáltatásokat, mint amilyen a jogpontok jogi tanácsadása, amelyekért érdemes is tagnak lenni. Azon kívül ez csapatépítő közösség is, amelyben barátságok alakulnak, családok jönnek össze. Ugyanakkor olyan szakmai munkát is tudnak felmutatni sok esetben, ami írigylésre méltó. Nagyon fontos kiemelnem, hogy ebben a megyében igen jó külső kapcsolatokat sikerült kialakítani a szomszédos országok vállalkozóival, s azok szervezeteivel, aminek szintén az Iposz itteni szervezete, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Ipartestületek, Kisvállalkozók Szövetsége a mozgatórugója. Ez a megye tehát olyan bázisa az Iposznak, ahol az iparosság és az ipartestületek kiemelkedő munkát végeznek.

Az iparosság legfőbb érdekképviseleti szervezetének elnökeként miket tart a munka hatékonyságát megyei szinteken is növelő, legfontosabb feladatoknak?

Németh László: Az IPOSZ a családi, egyéni, mikro-, kis- és középvállalkozások legnagyobb országos érdekképviseleti szövetsége. Mivel az elkövetkező időszakban a megyékre helyeződik át a hangsúly az uniós pénzforrások, pályázatok tekintetében, ezért fontosnak tartjuk, hogy iparosságunk részt vegyen a döntések előkészítésében, és be tudjon kapcsolódni a feladatok végrehajtásába. Másik lényeges témakör a szakmunkásképzés. Fontosnak tartjuk a tanulóhelyek biztosítását, és felkészültünk a mesterképzésben való aktív részvételre. A megyei koordinációs bizottságokban dől el a szakmunkásképzés utánpótlása. Szeretnénk információkkal és adatgyűjtésekkel bekapcsolódni a döntéshozatalba úgy, hogy az előnyére váljon a magyar iparosságnak. Az érdekképviseleti munka hatékonyságának növelése tehát kiemelt feladat. Mint már hangsúlyoztam nemcsak az egyeztető fórumokon kívánunk részt venni, hanem ezen túl is erősítenénk a kapcsolatot a kormányzati szervezetekkel, az önkormányzatokkal és a főhatóságokkal, hogy az ipartestületi tagok megfelelő érdekképviselethez jussanak.