A félezer éves vén somfa élete a tét

Szatmárban járva, ha csak tehetem, két fánál mindig megállok. Az egyik Nagyhódoson van, a másik Császlón. Somfa mind a kettő. Nem nagyok, egyik se magasabb nyolc méternél – de a koruk! A hódosi korát százötven évre teszik a helybéliek, akik közül a legöregebbek is azt mondják, hogy az már ő gyermekkorukban is pont ilyen volt.

A híres császlói som a falu alatti palotakert-aljai dűlőben áll, amit mondanak Rácz-kertnek is, valamikor szép, gondozott gyümölcsös vette körül. A gyümölcsöst azonban kivágták, a területet a rendszerváltáskor privatizálták, és a Bocskaival, Bethlen Gáborral egyidős fa évek óta sűrű kukoricatábla közepén fulladozik. Most is.

Egy félezer éves fát Izlandtól Izraelig, Angliától Portugáliág általános tisztelet övez, mert tudják, ugyanúgy hozzátartozik az ország múltjához, mint a sok száz éves várak, templomok. Arrafelé az ilyen teremtményeket gondos kezek óvják, ápolják, körbe rajta szépen nyírt gyep, és padok fogadják az embert, ahová csendben leülhet, és eltöprenghet az elmúlt évszázadokon. Itt viszont nemhogy gyep, meg padok nincsenek – a mi fánkat meg se lehet közelíteni, a terület tulajdonosai kerítéssel zárják el a látogatók elől.

A fa sajnos ma már beteg, messziről is látni, hogy száradnak az ágai. Hivatalosan ugyan van gazdája, de a valóságban nincs. Napnál is világosabb, ma már csak civil összefogással óvható meg: meg kell vásárolni a fát övező kukoricás egy darabját. S miután erre az államtól nem várhatunk egy huncut fillért sem, nekünk kell összeadnunk ehhez a pénzt. Én ezennel felajánlok 20 ezer forintot. Ha leszünk tízen-tizenötön, megmenthetjük az ország egyik legöregebb fáját.

- Balogh Géza -