Helyi közélet

2014.12.10. 09:12

Misszióban – Libanonban

Nagyhalász, Zahlé - A garázsban rendeztek be egy játszóteret, hogy támadás esetén legyen hol játszaniuk a gyermekeknek.

Nagyhalász, Zahlé - A garázsban rendeztek be egy játszóteret, hogy támadás esetén legyen hol játszaniuk a gyermekeknek.

Egymástól bizony jó messze van Nagyhalász és a libanoni Zahlé. Mégis van valami, pontosabban valaki, aki összeköti ezt a két települést: Petró László, a nagyhalászi Csuha Antal Baptista Általános Iskola igazgatója.

Segíteni másokon

– Egy napon Szenczy Sándor, a Baptista Szeretetszolgálat elnöke felhívott, hogy nincs-e kedvem velük elutazni Libanon egy olyan térségébe, ahol nemrégen még háború dúlt – emlékezett vissza az előzményekre az iskola igazgatója.

– A válaszom egyértelmű igen volt. Tudtam, hogy ezzel a misszióval segítségére lehetek más embereknek. Jó volt látni a szeretetszolgálat munkáját, és jó érzés volt, hogy ha kismértékben is, de én is részese lehettem ennek a munkának. Felejthetetlen emlék marad számomra, amikor egy olyan menekült családon segítettünk, ahol egy súlyosan beteg gyermek él, akinek a testvére egy évvel ezelőtt halt meg ugyanabban a betegségben. A gyermek havi gyógyszerének az ára 500 dollár, ezt az összeget a szeretetszolgálat felajánlotta a végtelenül szegény keresztény családnak, amelynek hite miatt kellett elhagynia otthonát.

Elmenekültek hazájukból

– A szükséglakásként szolgáló szűkös szoba, a lépcsőház villanyórájára kötött, szabadon lógó veszélyes vezetékek ma is előttem lebegnek. A családfő elbeszéléséből megtudtuk, hogy rokonaikat megölték, és ők a félelem miatt menekültek el hazájukból, Szíriából.

– Egy másik családdal is megismerkedhettünk. A misszió tagjait a „lakásukban” fogadták, melynek a fala raklapokból állt, erre aggatták rá a függönyöket. A gyerekek a földre leterített szőnyegen csúszkáltak. A félelem miatt hagyták ők is el otthonukat, és választották a menekültek sorsát. Féltek, hogy elrabolják ismerőseiket, rokonaikat, és keresztre feszítik őket.

– Talán a legemlékezetesebb része volt az utunknak, amikor a szír határtól tíz kilométerre lévő iskolába látogattunk – folytatta Petró László.

– A vezető nagy örömmel mutatta iskoláját, ahol délelőtt a kicsik, délután a felsősök tanulnak, de az esti órákban a felnőttek is igénybe vehetik az épületet. Nekem szokatlan volt a sötét, ablak nélküli osztályterem, a rossz fűtés. A garázsban rendeztek be egy játszóteret azért, hogyha jönne a támadás, legyen hol játszaniuk a gyerekeknek.

Gond a víz beszerzése is

– A háromnapos út eredményeként partneriskolai kapcsolatok alakulhatnak ki magyar oktatási intézmények és a Zahlé városban működő iskola között. A keresztény alapítású ideiglenes iskolában 280 szíriai menekült gyerek tanul eredeti otthonuk tanmenete szerint – közülük fognak szimbolikus örökbefogadással támogatni diákokat magyar iskolások. Az emlékek belém égtek, és elgondolkodom azon, hogy a mi nagynak nevezett problémáink mennyire eltörpülnek a Libanonban élő menekültek gondjai mellett, akiknek a mindennapi étel, sőt, a víz beszerzése is gondot okoz… – zárta beszámolóját Petró László.

KM-MML

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában