Jegyzet: De király!

Sok mindent kedvelek Angliában: a hatalmas katedrálisokat, Stonehenge szikláit, a londoni közlekedést, a mindig ápolt parkokat. Tőlük kaptuk Shakespeare-t és Byront, Darwint és Newtont, de a Beatlest is. És csodálatom tárgya David Beckham jobb lába is – bár a bal sem rossz… Száraz Ancsa jegyzete.

Szeretem a szigetországot azért is, mert az ott élők képesek felülkerekedni a mindennapok harcain, és egy emberként rajongani valamiért-valakiért. Most éppen a kis hercegnőért, akit ezrek vártak a kórház előtt, és akit úgy üdvözöltek a Királyi Tengerészet anyahajóján szolgálók, hogy saját magukból „rakták ki” a sister (lánytestvér) szót. A brit távközlési cég adótornyán felirat harsogta: a hercegi párnak kislánya született, a bébi tiszteletére pedig díszkivilágítást kaptak a főváros nevezetességei, így a Tower híd, a Trafalgar tér és a London Eye is rózsaszínbe borult. Együtt ujjongott egész Anglia, én pedig azon gondolkodtam, itthon mi válthatna ki hasonló eufóriát? Mi az, amire nem épülne szavazatszerző pártkampány, arra pedig egy még nagyobb ellenkampány? Van-e ma Magyarországon olyan dolog, ami mentes a politikától, és ami éppen ezért közös ügy, esetleg közös örömforrás lehetne? Ha tudnak ilyet, írják meg! Addig pedig örüljünk együtt az angolokkal – mást egyelőre nemigen tehetünk.

- Száraz Ancsa -