A megmentett templom

Csomaköz, Bere - A középkori templomok útján alig valamivel a határon túl magasodnak a felújított épületek.

Néhány kilométert kell csak megtenni a magyar–román határ után, és ott magasodik Csomaköz ékessége, a megmentett református templom. Az SZSZBMFÜ Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területfejlesztési és Környezetgazdálkodási Ügynökség Nonprofit Kft. jóvoltából szervezett portyán kiderült: a csomaközi egyházközség napjainkra gyakorlatilag megszűnt. Ezt megerősítette Csonka Dezső berei lelkipásztor, ugyanakkor örömmel szólt az utóbbi években bekövetkezett látványos változásokról.

„Örül a lelkem”

– Amikor tizenegy esztendeje idekerültem, szomorú kép tárult elém. Mindenütt por, szemét, egyszerűen hátborzongató volt a látvány. A szegénység miatt nem tudtunk mit kezdeni; hogy legalább az állapot ne romoljon, hanem konzerválódjon, beszórtuk homokkal a talajt. Most viszont, ha körbenézek, örül a lelkem. Jó volt látni a munkásembereket, akik tényleg dolgoztak, az eredmény pedig szívbemarkoló. Itt található a pincében báró Mészáros János altábornagy kriptája. Mivel ez egy gyülekezet nélküli templom, ahol nincs istentisztelet, templom- és helytörténeti kiállítás tekinthető meg benne – hála a magyar–román uniós együttműködésnek.

A jóformán kőhajításnyira lévő berei – Szatmár egyetlen középkori falképét őrző – templomban Farkas Zsolt közigazgatási előadó, tanácsos hozzátette:

– A gyülekezet mintegy egyharmada már nem él. Az utóbbi évtizedben elöregedett, már csak hetvenheten tartoznak ide. Korosodik, és létszámában apad a személyi állomány. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület a trianoni döntéssel született meg: Nagybányától a Bánságig kilenc egyházmegyét ölel fel. A Középkori templomok útja projekt keretében a csomaközi és a berei épület is látogathatóvá vált, érdemes személyesen meggyőződni a varázsukról.

A vakolat alatt lapult...

A mai Partium egyik legkisebb méretű, ugyanakkor viszonylag összetett térelrendezésű középkori temploma volt a berei.

Egy Köpönyeges Máriát ábrázoló freskó 1993-ban, a templombelsőben végzett tatarozás alkalmával bukkant elő a vakolat alól – mindenki örömére.

A következő jeles évszám 2002, amikor sikerült megtalálni egy nagyobb méretű, valószínűleg késő Árpád-kori Krisztus Színeváltozása ábrázolása fragmentumait is. Újabb pauza következett, aztán a tavalyelőtti helyreállítás során a templom egész külseje és belseje látványosan megújult.

KM-LTL