Játék a keserves történelemről

Kisvárda - Akkor, amikor a történelem tapinthatóan beleszólt a játékba, mindegy volt, zuhog-e vagy sem.

Volt a Magyar Színházak XXVII. Kisvárdai Fesztiválján egy bemutató, amely sokáig kísérti még azokat, akik látták.

Tragigroteszk

A Beregszászi Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház művészei a Várkertben adták elő Zelei Miklós „Zoltán újratemetve” című „tragigroteszk­jét”. Azon az estén hideg volt, és gyakran eleredt a zápor. Ám a közönség tagjai közül senki nem hagyta ott az előadást. Némelyek pokrócokba burkolózva, mások esernyő alatt vagy dzsekiben vacogtak, esetleg egy szál pulóverben, bőrig ázva figyelték az esővel dacoló színészeket. Vidnyánszky Attila rendkívül hatásos rendezésében Kis­szelmec és Nagyszelmec (a „kettézárt falu”) lakóinak abszurd kálváriája elevenedett meg.

Zoltán Zoltánovics Zoltánt, a kiváló borjúgondozót (vég­akaratának megfelelően) családja néhai menyasszonya mellé szerette volna eltemetni. Csakhogy ez nem sikerült. Zelei több idősíkban játszódó művében benne lüktetett a falu egész XX. századi keserves történelme.

Élet és halál

A halottas menetnek a nézőtértől szögesdróttal elválasztott „színpadon” történt vég nélküli bolyongása a második világháború, a Gulag, a szovjet éra és a rendszerváltás megannyi elviselhetetlen ellentmondását olykor morbid, olykor megkönnyeztető látomássá nagyította. Vidnyánszky totális élményre törekvő, a Várkert sajátos, természetes adottságait is kamatoztató, látványt, zenét, humort és drámát módszeresen adagoló rendezése akkor nyerte el igazán tragikus távlatát, amikor a színészek szájából elhangzott: a társulat számos tagja megkapta az ukrán–orosz háborúba szólító katonai behívóját.

És ekkor, amikor a történelem tapinthatóan beleszólt a játékba, mindegy volt, zuhog vagy sem. A publikum lélegzetvisszafojtva tapsolt. Köröttünk már az élet és a halál csörtetett…

- Karádi Zsolt -