Jesszusom, ez meg mi?

Azt azért megnézném, amikor valamelyik magyar tévécsatornán, főműsoridőben egy igazán ütős black metal banda hörgi el a nagyérdeműnek legújabb nótáját. Koncz Tibor jegyzete.

Mégpedig teljes harci díszben, méteres rőzsével, szakállal, nyakig bőrszerkóban. Lenne nagy szentségelés, uramistenezés, miegymás. Az a minimum, hogy a többség szívgyógyszer után nyúlna. Na, ehhez képest Norvégiában abszolút megszokott, hogy kőkemény rockzenében utazó hordák üvöltöznek teli torokból a képernyőn. Akár este nyolc és kilenc között. Ja, persze nem playbackről megy a zene, mint nálunk megszokott a honi dalos pacsirtáktól.

Odafent, a messzi északon még az az itthon skandalumnak tetsző esett is előfordult, hogy a legdurvább műfajban utazó zenekar lemeze a slágerlista legtetején nyitott. Erre varrjunk gombot!

Kapaszkodjanak meg, az ország politikai (!) vezetése segíti, támogatja a hasonló törekvéseket. Mindent, ami népszerű. Aláírom, jobban élnek, több lecsó jut mindenre. De toleránsabbak is, nem köpködik azt, amire idehaza csak annyit mondanak: jesszusom, ez meg mi…?

Koncz Tibor