Csodák márpedig vannak!

Ha egy ember életében igazán hat a közösségre, az a hatás tovább él bennünk akkor is, amikor ő már nem lehet közöttünk. A Mérték­egységek Nemzetközi Rendszerében (SI) nem találunk ennek a hatásnak a mérésére egyetlen jelet sem. Ám vasárnap este bebizonyosodott, hogyha nem is hivatalosan, de mérhető ez a hatás. Racskó Tibor jegyzete.

Egy hónapja hagyott itt bennünket a népszerű nyíregyházi lemezlovas, műsorvezető, könnyűzenei szakíró, Farkas „Shulcz” Tibor. Azt tudtuk, hogy sokan kedvelték, mert jó ember volt, ám azt, hogy ez az emberek szívében, lelkében milyen mélyen van elrejtve, arra kevesen tudtak volna választ adni. Egészen vasárnapig, amikor a megyeszékhely főterén történelmi pillanatok részesei lehettek azok, akik részt vettek az emlékkoncerten. Soha ennyien nem álltak egy ügy mögé, mint most. A nagyszínpadon tizenöt zenekar, hat szólista, két lemezlovas emlékezett meg „Shulcz” papáról (ahogy sokan hívták), de a maga módján fejet hajtott az őket segítő hatalmas stáb, a város vezetése, akik mindenben segítették az emlékest megszületését, a színház, mely azonnal a szervezők rendelkezésére bocsátotta a VIDOR Fesztivál nagyszínpadát, és a várakozásokat messze túlszárnyaló nézősereg, akik hol könnyeikkel küzdve, hol felharsanó kacagással és tapssal hálálták meg az összefogást. A szervezők számtalan köszönetet kaptak. Volt, aki szóban, volt, aki néma kézfogással, vagy egy hálás tekintettel, fejbólintással üzent. Jólesett minden gesztus. Ám mindenki tudta, hogy a köszönet mindenekelőtt nem nekik szól, hanem annak az embernek, aki miatt ez az összefogás megszülethetett.

- Racskó Tibor -

Tizenöt zenekar és hét szólista egy színpadon

Nyíregyháza - Nyíregyháza zenei történetében soha nem látott összefogással született meg az az emlékest, mellyel Farkas "Shulcz" Tibor előtt tiszteleg a város zenésztársadalma. tovább »