Vers mindenkinek, de elsőként nekünk

Nyíregyháza - Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak, nagy bánata van a tollpróbás firkásznak. Szeretne tördelni, verset olvasgatni, de az alkotások nem akarnak jönni. Kapkod fűhöz-fához, fűzfapoétához, szól az íróhoz, kezdő rímbányászhoz: túrjanak mélyen az asztalfiókba, hátha akad ottan használható próza!

Ne legyenek restek, küldjék csak el bátran, ígérjük, nem végzi egy sem a kukában! Villámpostaládánk éhezik a szépre, ímélezzék el a következő címre: [email protected].

Mint azt már tudjuk, rég fontos a mérték, a kevesebb néha több – évszázados érték. Gondoljanak arra, ez „csak” újság, nem regény, a tömörség itt a legnagyobb erény. Számolják meg jól, mennyi a leütés, 3500 a maximális, és (!) innentől kezdve nincsenek szabályok, írjanak nekünk fiúk, cserfes lányok, reszkető kezű, kedves nagymamák, s erős szívű, bátor, mosolygós nagypapák.

KM