Vízleves és fűrészporköret - teszteltük a reformmenzát!

Nyíregyháza - Országszerte ízetlen, fűszerezetlen ételekre panaszkodnak az iskolai menzákon étkezők, a visszaküldött maradék jól jelzi: nem sikerült maradéktalanul megalkotni a menzareformot. Elmentünk, és megkóstoltuk, majd most kiderül, tényleg rossz-e a rossz!

„Nem akarok menzás lenni!” Ezzel a mondattal állított haza Kertészné Éva hatodikos fia. Bedobta a sarokba a táskáját, kinyitotta a hűtőt, és amit talált, azt kipakolta a konyhaasztalra. Úgy evett, mint aki soha nem kapott rendes ételt.

– Kétségbeesve néztem a fiam „falását”, majd amikor jóllakott, közölte: nem kér az ízetlen iskolai ételekből, inkább főzzek neki itthon, majd megmelegíti magának – mesélte az édesanya.

Percek múlva kitört a fiúból, hogy az imádott paradicsomleves, amit eddig csak a konyhás nénik tudtak jól csinálni, aznap ehetetlen volt, mert hiányzott belőle a cukor. A másodiknak szánt csirke sótlan volt és ízetlen, sokan otthagyták a tányérjukon az aznapi ebédet.

Éva 12 éves kamasz gyermeke nem az egyetlen, aki nem örül a szeptembertől életbe lépett menzareformnak. – Nem azzal van a baj, hogy a gyerekeket rá akarják vezetni az egészséges étkezésre, hanem azzal, hogy alapvető dolgokat rúgtak fel. Lehetetlen fűszerek és ízek nélkül bármit lenyomni a gyerek torkán, főleg, ha otthon azt szokták meg, hogy nem vízízű, hanem finom, fűszeres a leves, és nem fűrészporos tapétára hajaz a köret – magyarázta Éva, aki a saját konyhájában is igyekszik változatosan és egészségesen főzni. – Most azt fontolgatom, hogy a gyerek zsebébe egy-egy kis zacskóba sót és cukrot teszek, de valljuk be, ez annyira abszurd… – jegyezte meg.

Annak érdekében, hogy kiderítsük, valójában milyen reformmenük kerülnek lassan egy hónapja a menzások tányérjába, leteszteltünk egy véletlenszerűen kiválasztott nyíregyházi menzát.

Sok marad a tányérkákban

Választásunk a nyíregyházi Eötvös József-gyakorlóiskolára esett, ahol tegnap gyümölcsjoghurt és kifli volt a tízórai, ebédidőben tarhonyaleves, majd sült virslis zöldborsófőzelék, uzsonnakor pedig szárnyasmájkrém, uzsonnakenyér és lila hagyma várta a gyerekeket.

– Ez bizony elbírna egy kis sót és borsot… – állapítottam meg a levest kanalazva, s már nyúltam is az asztalra kitett ízesítők után. A diákok sajnos nem tehetik meg ugyanezt, hacsak nem hoztak magukkal titokban otthonról – nyugtáztam szomorúan.

Azon, hogy a leves nem aratott nagy sikert a körükben, nem lepődtem meg, azon viszont igen, hogy mennyi „másodikat” vittek vissza az ablakhoz. Sok tányéron még ott hevert a finom sült virsli, szinte érintetlenül.

– Gyakran tapasztaljuk ugyanezt a legkisebbeknél a rántott húsnál is. Ennek nem az az oka, hogy ízetlenek az ételek vagy vegetáriánusok a gyerekek. Vannak, akik sajnos nem tudnak még megfelelően bánni a késsel, villával, ezért inkább otthagyják az ételt – árulja el Maczega Márton, a naponta mintegy ezer fejadagot előállító Martin Invest Kft. ügyvezetője. Megtudtam azt is: a kötelező menzareform ellenére az iskolában étkezők száma nem változott, ahogy az ételmaradék mennyisége sem.

– A törvényalkotó arra törekedett, hogy egészségesebben táplálkozzanak a gyerekek, nem pedig arra, hogy elriassza őket a közétkeztetéstől. Mi már hosszú évek óta ennek jegyében sütünk-főzünk az iskolásoknak: csak ízesítésre használunk porkészítményeket, őstermelőktől beszerzett, friss alapanyagokból dolgozunk, tartózkodunk a túlzott olaj-, cukor- és sófelhasználástól, szóval a sulimenzareform mindössze néhány megszorítást (kevesebb tészta és édes étel), némi változást (több krémleves, főzelék, rakott zöldség) és új konyhatechnológiai eljárást eredményezett a „Csokiban” – summázta az ügyvezető.

Értük van, nem ellenük

– Hétfőn csirkepörit kaptunk tejfölös főtt tésztával. Olyan jó volt, hogy még repetáztam is – mesélte a 2. osztályos Nagy Kristóf, aki a keddi menüvel már nem volt annyira kibékülve. – A húsleves a kedvencem, de azt a nagyim csinálja a legjobban. Tízórait otthonról hozok, uzsit itt kapok, mindig megeszem – mondta.

– Megértem a gyerekeket és a pedagógusokat, amiért kissé idegennek érzik a menza ízvilágát és étlapját, hiszen eltér az otthon megszokott fűszeres, zsíros ételektől, de fontos, hogy ők is értsék, a reformtörekvés értük van, nem ellenük, és a kezünk „meg van kötve” – nyilatkozta Varga Éva élelmezésvezető.

KM-PI