Áthallások

Ismét túl vagyunk egy hétvégén, s megint olyan gyorsan eltelt, hogy gondolkodni kell, mit is csináltunk. Gyors szombati bevásárlás, főzés, ebéd, mosogatás, takarítás, felfúrtunk néhány képet… Semmi extra, csak a szokásos körök. Lottószelvényt is töltöttem, mint minden szombaton. Matyasovszki József jegyzete.

Délelőtt még jó ötletnek tűnt… Meg aztán másfél milliárd mégiscsak másfél milliárd. Azért ezúttal rágódtam is rajta egy kicsit, hogy költsek-e rá. Eszembe jutott a szerb lottósorsolás. Tudják, amikor előbb írták a képernyőre a nyertes számot, mint mielőtt kidobta volna a gép. Sokáig magyarázkodtak a fiaskó miatt aztán csak lemondott a legfőbb vezető.

Persze nálunk ilyen nem fordulhat elő. Még a fogadóhely alkalmazottja is azt állította, hogy a lottóláz idehaza egy csöppet sem enyhült a szerb eset óta. Azért én nem nyugodtam meg teljesen. Inkább mentünk volna el a Dollárpapa színházi bemutatójára, szerezve magunknak egy kellemes estét a pénzünkért. Ám beleolvasva az ajánlójába („volt egy vidéki, rusnya kisváros, amiből virágzó nagyváros lett, mert megjelent Dollárpapa… ott szinte mindenki tartozik… a pénz és a hatalom megváltoztatja az emberek jellemét”), talán jobb is, hogy másképp döntöttünk. Merthogy most meg azon törhetném a fejem, vajon mire is emlékeztet engem ez a történet…

- Matyasovszki József -