Csak fényt ne…

Mi adhatna jobb ihletet a hús-nem hús dilemma jegyzetéhez, mint egy jó tepertős vacsora?! Történt, hogy az anyag­gyűjtésre induló kollégánk nemcsak témába vágó információkkal tért vissza a szerkesztőségbe, hanem egy jó zacskó pörccel is, így közös ropogtatással fordultunk neki a lapzártának. S nem a világszervezet vészjelzésén merengtünk… Nyéki Zsolt jegyzete.

A jóízű vidéki virtus persze nem feledteti a komoly kérdéseket és aggályokat, s a tényt, hogy a felelőtlenség előbb vagy utóbb az étkezésben is megbosszulja magát. Enyhe, majd látványosabb hízás adja az első jelet, később már laboratóriumi leletek szembesítenek a rossz döntésekkel, akaratgyengeséggel, és ne szépítsük: lustasággal. Na de azért aki mennyiségi és minőségi korlátokat tart, hadd kételkedjen már egy kicsit: a jó magyar sertés- és marhahús mint azbeszttel, cigarettával felérő rákkeltő „anyag”? Az adalékok, stabilizátorok, ízfokozók és a tömegtermelést szolgáló vegyipar „vívmányai” valóban lehetnek alattomos gyilkosok, ám ha megőrizzük a tiszta forrásainkat a honi mezőgazdaságban, állattenyésztésben és feldolgozásban, aggódjanak a génmódosító lobbinak engedő farizeusok! Amióta a tömegkommunikáció ilyen gyorsan képes elárasztani hírekkel az egész világot, az álhíreknek sem szab gátat semmi és senki. Évtizedekig éltünk abban a hitben például, hogy a tej élet, erő és egészség, aztán ma már azt halljuk: a tejet csak az újszülött táplálására találta ki a természet, a felnőtteknek kimondottan káros. A hívők tábora gyorsan kialakul itt is, ott is – meg máshol is. „Húst csak hússal, az a tuti – nem, húst semmiképp sem, ez a hosszú élet titka! Csak azt edd, ami megterem a környezetedben, mert ősidők óta erre állt rá az emésztés – egy frászt, az egzotikus, soha nem látott gyümölcs az örök élet titka!” Így van ez, de egy-egy tudományosan is megalapozott értekezés mögül valahogy (idővel) mindig kilóg a lóláb valamelyik nagy világcég képében, amely éppen piacra akar dobni valamit.

Amíg fényevésre nem buzdítanak, nincs nagy gond, józan paraszti ésszel mindenki eldönti, melyik elmélet és falat szimpatikus a számára. Szerencsére a szakemberek is arra hívják fel a figyelmet: mértékkel ehetünk, ihatunk ezt is, azt is. Például a napi pálinka is lehet egészséges, de csak két centig, a bor két decin belül kimondottan gyógyhatással bír (Béres Józsi bácsi nevét ma is emlegetik Hegyalján). Nagy-, déd- és ükapáink egy életen át szalonnáztak, igaz, hagymával, és sokat is mozogtak: a szántás-vetés, kapálás, betakarítás annyi energiát égetett el, hogy Réka és Norbi nem nagyon élt volna meg mellettük – ez már egy másik üzletág.

- Nyéki Zsolt -