Hamarabb szerzett jogsit repülőre, mint autóra

Nyíregyháza - Nincs jobb kifejezés: fegyelmezett türelmetlenséggel törekszik, vágyik a felhők közé. Az önálló vitorlázó repüléshez előírt 15 év betöltése után öt nappal már egyedül szelte az eget a Góbéval; a motoros gépre pedig az idén nyáron, alig 17 évesen szerezte meg a PPL-t (Private Pilot Licence), vagyis a magán pilóta engedélyt a nyíregyházi repülőtéren.

Gépeken felejtett tekintet

Lényegében hamarabb szerzet jogsit repülőre, mint autóra – utóbbival most birkózik, mert a repülés abszolút elsőbbséget élvez az életében. Papp „Sziszi” Szilárd (pilóta berkekben ugyanis szokás a beékelt becenév, a „nick”) jelenleg a budapesti ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium 11. osztályos tanulója, de Nyíregyházán nevelkedett tíz éves koráig, és a szíve a mai napig visszahúzza a Nyírség fővárosába, no meg annak repülőterére. Már nem csak a nagyszülei várják őt rendületlenül, hanem a repülőtér, a gép, amellyel igazán felhőlovassá vált.

Honnan ez az elhivatottság? Az bizony mélyen gyökerezik… Mondhatni genetikailag kódoltnak, hiszen valamikor édesanyja is csodálattal adózott a repülőknek, sokszor kapaszkodott ismerős pilóták mellé a gépre. Szilárd első emlékei a nyírségi megyeszékhely Kórház utcájára vezetnek vissza: a mai napig itt élnek a nagyszülei, s ha náluk volt, akkor állandóan látta, hallotta a repülőgépeket. Nézte, és ott felejtette a tekintetét az égen, a gépeken.

Góbé után motoros

– Úgy három-négy éve gondoltam, hogy vadászpilóta szeretnék lenni, de erről letettem. Túl magas lennék hozzá, és amúgy sincs szükség túl sok vadászpilótára. A polgári, a kereskedelmi pilóták útja tűnt járhatónak – derül ki, hogy már 12-13 évesen milyen hideg fejjel és erős elkötelezettséggel gondolkodott Szilárd.

Amikor Dunakeszin jelentkezett a vitorlázó repülőkhöz, még nem volt 15 éves – e korhatár alatt csak oktatóval repülhetett, de ahogy betöltötte a 15-öt, öt napra rá már egyedül szárnyalt idősebb Rubik Ernő remekével, a Góbéval. Sorra teljesítette a vitorlás szinteket, többek között a levegőben tartotta a gépet 5 órán át, de már a további lépésen gondolkodott: álmaiba a motoros gépek kúsztak be. Nem hiába tartja úgy a mondás: „A szárnyak repülés közben nőnek…”

Jobb helyen nem is kopogtathatott volna: Nyíregyházán, a Tréner Kft. ügyvezetője, Horváth Péter vezette körbe a repülőtéren, mutatta mega hangárokat, a gépeket, és néhány egyeztetés után Szilárd 16 évesen belevágott a motoros képzésbe, Török Zoltán oktató vette a szárnyai alá.

Az örök élmény

Nem volt egyszerű összehangolni a budapesti középiskolát a nyíregyházi repülőképzéssel: „Szerda délutánonként vonatoztam ide az elméleti oktatásra, csütörtök este meg vissza” – mesél a nehéz vállalásáról, amit siker koronázott, amikor letette az elméleti vizsgát. Olyan húzós tantárgyakkal, mint aerodinamika, repülőgép szerkezettan, motortan, meteorológia, térképes és rádiós navigáció, emberi teljesítőképesség.

Kezdődhetett a gyakorlati képzés – idén nyáron jött el a nagy pillanat: júniusban gurulás, kabinozás várt rá, vagyis először álló helyzetben illetve a földön kellett átbeszélni, begyakorolni mindent. Aztán jöhetett az első felszállás! Az első egyedül repülés hatalmas, örök élmény, hiszen nincs senki, aki belenyúlna, ha valamit rosszul csinál. Vitorlázó múlttal nem volt teljesen ismeretlen helyzet, de ez azért összetettebb feladat.

Kemény munka a kabinban

– A vitorlázógéppel felhúztak vagy felcsörlőztek, és a leoldás után „csak” repülni kell, keresve a levegő áramlatait. A motorosnál viszont sok a tennivaló a kabinban: motorteljesítmény szabályozása, fékszárnyak állítása, sebesség, magasság és irány tartása, oldalkormány kezelése a motor forgatónyomaték hatásának ellensúlyozására… – sorolja magától értetődő természetességgel a bonyolult műveleteket.

Az első 5-6 órában nem is volt ideje szétnézni a Cessna 152-es kormánya fölött, hisz ott minden olyan gyorsan történik. Később már élvezte az elé táruló látványt, Nyíregyháza panorámáját. Amikor 45 órát repült, elérkezett a PPL gyakorlati vizsgájához: felszállás, iskolakör, aztán pedig útvonal repülés Nagycserkesz-Görbeháza-Hajdúszoboszló vonalon, itt egy „touch and go”, azaz landolásból azonnali átstartolás, majd Ebes és Nyíregyháza.

Két nehezített feladat állt még előtte: fordulózás nagy bedöntéssel, az átesés határán, majd a kényszerleszállás alapgázzal, ami gyakorlatilag vitorlázva leszállás. Valamennyit sikeresen teljesítette, sőt, utóbbiból külön dicséretet is kapott. Ezzel a PPL-jogosítvány legfiatalabb birtokosa lett!

Egy pillanatra sem

Szilárd céltudatossága minden tiszteletet megérdemel. Angol nyelvből már letette a középfokú vizsgát, most a felsőfokúra hajt, nyelvi kiterjesztéssel, vagyis szakmai nyelvismerettel. Még két éve van az érettségi vizsgáig, és a családja látja rajta: türelmetlen. Mint a madár, amely repülne, de lekötik a szárnyait… A gondolatai már máshol, a cél körül járnak, a vágya a kereskedelmi pilóta engedély megszerzése, és egyszer majd szeretne utasszállító gépeket vezetni.

A kérdésre, hogy félt-e, megingott-e valaha is, határozott nemmel felel, csak egy esetet említ: „A vitorlázórepülésnél egyszer nem voltam eléggé magabiztos, hosszúra szálltam le, az 1 kilométeres pálya második felében. Nem volt szép látvány… Itt gondolkodtam el egy kicsit, de nem tartott sokáig a töprengés, folytattam.”

A szülők először meglepetéssel fogadták Szilárd bejelentését, de amikor az ismerősök az édesanyját kérdezték, hogy nem aggódik-e a fiáért, amikor a repül, csak ennyit válaszolt: „Az autóban jobban féltem őt…” A nagyszülők sem igazán örültek kezdetben, de látva az elszántságot és a szép eredményeket, ma már büszkék – és joggal.

A repülőtragédiák híre sem rettenti meg Szilárdot, aki úgy kezeli ezt, hogy ezekből az esetekből tanulni lehet, s kell. Az ejtőernyőzés nem érdekli, de talán egyszer kipróbálja – és már idézi is a repülő berkekben több generáció óta ismert mondást. „Ép ember, ép gépből, ép ésszel nem ugrik ki” – amivel persze az ejtőernyősök vitatkoznak, de ez már egy másik történet.

Hálás a családjának

Nem egy átlagos középiskolás életet él, szabadidejét a repülés tölti ki, ismeretmegőrző tanulással, karbantartó képzéssel Dunakeszin, és amikor csak lehet, Nyíregyházán.

– Hálás vagyok a családomnak, hogy mindenben segítenek és támogatnak, és hálás vagyok azért is, hogy itt tanulhattam, ahonnan a nagyok indultak – utal a sok-sok neves, Nyíregyházához kötődő elődre a műrepülő Európa-bajnoktól a légitársasági kapitányokon át a magyar űrhajósig. Külön köszöni Horváth Péternek azt, hogy az első pillanattól kezdve a mai napig bátorítja, oktatójának pedig a türelmet.

– Szilárd megfelelő alapokkal érkezett, köszönhetően a vitorlázó előéletnek. Gyorsan átesett az elméleti ismeretek és a kompetencia felméréseken, s kezdhette a típusismeretet, majd a gyakorlati képzést. Az ő története abban egyedi, hogy a főiskolásokkal közös nyári tábor keretében végzett el mindent, viszonylag rövid idő alatt. Fiatal kora ellenére rendkívül jól teljesített, odaadó hozzáállása a repüléshez példás, ugyanez mondható el a fejlődés iránti törekvésére – értékel Török Zoltán repülőgép-vezető oktató.

KM-NYZS