A vég és a kezdet

A szilvesztert, az év utolsó napját, éjszakáját egyfajta misztikum övezi. Nem egyszerű dolog belegondolni: újra eltelt egy esztendő. Így nem véletlen, hogy aki teheti, igyekszik vidáman búcsúzni az óévtől. Dankó Mihály jegyzete.

Talán ez egy kis megnyugvást hoz, s arra a pár órára „rózsaszín” lesz minden. Mert akarva, akaratlanul ilyenkor összegez az ember, s az az igazi, ha elszámol és nem leszámol. Az életem sora úgy alakult, hogy számomra mindig meghatározó, fontos eseményeket tartogatott a december 31-e. Hozott betegséget, szerelmet, lemondást, reménységet. Éppen ezért megtanultam, hogy olykor fontos megállni és emlékezni: a tetteinkre, a sikereinkre, a kudarcainkra, a betartott és megszegett ígéreteinkre. De, hogy kedves nagybátyámat idézzem: nem érdemes azon elmélkedni, mi lett volna ha… Örüljünk annak, ami jönni fog, még ha nem is látjuk most tisztán a jövőt. Úgy gondolom a lezárás után „kapunk még egy esélyt, hogy megbocsássunk, jobbak legyünk, többet adjunk, többet szeressünk, többet éljünk”.

A világban rengeteg olyan történik, ami felett nincsen hatalmunk: földrengések, árvizek, viharok. De sok más esetben a döntés a mi kezünkben van, mi szabjuk meg az utat, az irányt, döntünk, hogy harcolunk, vagy elbukunk. Tudom, nagy szavak, de ha meg is tartjuk régi életünk, fogadjuk meg, hogy jobban odafigyelünk egymásra, köztük legfőképpen a szeretteinkre, próbáljunk meg minél több jót adni, és nemcsak ma éjjel, hanem egész évben. Viszont az is igaz, hiába várjuk a változást, ha mi nem változunk! Szilveszter nemcsak vég, de egy újnak a kezdete is. S a fogadalmak sűrűjében bízzunk a reményt adó új évben!

- Dankó Mihály -