Gyerekszáj: így csacsog az unoka

Nyíregyháza - Karácsonykor hazalátogatott Székesfehérvárról Luca, a 3 és fél éves unokám a szüleivel. Az ünnepek alatt elhangzott „aranyköpéseit” kis csokorba szedtem.

Szenteste a nagypapával közösen öltöztették fel a fát. Eszébe jutott a kicsinek, hogy meg kellene kérdezni a legidősebb unokámtól, aki egyben a keresztmamája (nagy korkülönbség van köztük, közel húsz év), hogy nekik milyen színű lesz karácsonyfájuk. Megcsörgették, és a kicsi izgatottan szólt a telefonba:

– Fruzsika, nektek milyen színű a karácsonyfátok?

– Rózsaszín – válaszolta, de a díszítésre gondolt. Luca felkiáltott:

– Hallod, mama Fruzsikáéknak rózsaszín a fájuk, a miénk meg csak zöld!

Majd elérkezett az ajándékok kiosztása. Az egyik csomag kibontásakor hirtelen felkiáltott: – Nézd, anya, a Jézuska a Tescoban vásárolta az ajándékomat.

– Honnan tudod? – nézett rá kérdőn az édesanyja.

– Hát ide van írva! – és felmutatta a játék használati utasítását.

A vacsora alatt a nagymami kérdésére, hogy ki kér még poharat, Luca csak annyit felelt:

– Én nem kérek, mert azt se megenni, se meginni nem lehet.

A vacsora alatt a kislány folyamatosan csivitelt, természetesen tele volt a kis szája közben.

– A magyar ember, amikor eszik, nem beszél – mondta szelíden a nagypapája. Luca erre teljesen kétségbeesve kérdezte:

– Akkor én most mit csináljak? Köpjem ki?!

- Erdei Sándorné -