2015.12.14. 15:18

Részben Nyíregyházán játszódik a nyírségi bestseller író új horror könyve

Mátészalka, Nyíregyháza - A horror-thriller műfaj egyik kiemelkedő hazai, sőt, megyei képviselője, John Cure legfrissebb regénye, A gonosz új arca alig egy hónappal a hivatalos megjelenés után kategóriája legkelendőbb könyve lett a Bookline sikerlistáján.

Ritka az ilyen gyors siker. Mit érzett, amikor értesítették az elért eredményről? Miért szerethették ennyire az olvasók, és miért a kiadó A gonosz új arcát?

John Cure: Abból kiindulva, hogy a legnagyobb közösségi oldalon már közel hétezer követőm van, és jó ideje nem jelent meg regényem, tudtam, hogy sokan várják. Az viszont engem is nagyon meglepett, amikor két hét után a Bookline Top 10-es listájának thriller kategóriájában megjelent, majd október elején jó ideig vezette is a kategória eladási listáját, maga mögé szorítva általam nagyra becsült és olvasott külföldi szerzők műveit is. Hogy mit éreztem? Boldog voltam, mert a könyvem ismét betölti a szerepét, eljut az olvasókhoz, és kellemes borzongást, kikapcsolódást okoz nekik. Jelenleg hazánkban körülbelül tizenegyezer könyv jelenik egy évben. Ennek ismeretében talán érthető, hogy nagyon kevés kötet tűnik ki igazán, a legtöbb alig pár száz példányban talál olvasóra. Valószínűleg a regényem sikerének egyik titka a jó mesélés és a jó mese, s hogy a szereplőimmel könnyen tudnak azonosulni az olvasók. Az sem hátrány, hogy közvetlen vagyok velük, és ha kell, alázatos is. Nem játszom el a nagy írót, és nem burkolózom misztikus ködbe. Érzik, hogy hálás vagyok nekik, és ezt tudatom is velük. Ha ők nincsenek, akkor én sem vagyok. Író nem létezhet az olvasói nélkül.

A Hontalan lelkek és az új regény megjelenése között nyolc év telt el. Mi az oka annak, hogy ennyit kellett várniuk a rajongóknak A gonosz új arcára?

John Cure: Csodálatos és semmihez sem fogható érzés ugyan először kézbe fogni, simogatni, szagolgatni a saját könyvemet, de nem lobog bennem az örökös megjelenés tüze. Az előző könyvem az akkori könyvterjesztő csődje miatt – a siker ellenére – komoly anyagi veszteséget jelentett, ami hosszú évekre nagyon nehéz helyzetbe hozott. Nem akartam addig megjelenni, amíg nem kapok olyan felkérést, nincs olyan kiadói hátterem, ami számomra mindenben megfelelő. Egy olvasóm ajánlásának köszönhetően a Mogul Kiadó vezetőjével vettem fel a kapcsolatot, és már az első találkozó után biztosan tudtam, vele fogom továbbépíteni mindazt, amit az első regényemmel elkezdtem. Ez az együttműködés egyelőre jól vizsgázik.

Kiemelkedő talentumú gyermek, majd kissé problémás kamasz volt, egy időre a középiskolát is félbehagyta…

John Cure: A tehetségem valóban nagyon korán megmutatkozott – főleg a szervezésben, kreativitásban és a szabadkézi rajzban. Nyolcéves koromtól művészeti iskolába is jártam, ahol csiszolgatták a kis művészpalánta énemet. Ezt követően Mátészalkán, a Baross László Mezőgazdasági Szakközépiskolába tanultam, amit főleg az osztálytársaim és a tanáraim miatt szerettem. Amit viszont kifejezetten nem tűrtem jól abban az időben, az a kötöttség volt. Valószínűleg ehhez az is hozzájárult, hogy eredetileg művészeti középiskolába szerettem volna jelentkezni, de abban az évben nem indult grafikai szak, a bőrdíszművesség pedig nem igazán vonzott. Negyedik évben már nagyon sok órát kihagytam, szívesebben mentem helyette a művészeti stúdióba rajzolni. Oda pedig be kellett lógni, mivel délelőtt tanítás nem, de szénceruza és rajztábla volt. Ennek végül az lett a következménye, hogy bármennyire is tudták a tanáraim, hogy jól rajzolok és abba az irányba mennék majd tovább, az igazolatlan hiányzások miatt meg kellett szakítanom a tanévet. Végül aztán következő évben végeztem, így történhetett meg, hogy talán egyedül az iskola történetében két szalagavatóm és egy ballagásom volt.

Később mégis 180 fokos fordulatot vett az élete…

John Cure: Érdekes, hogy aztán folyamatosan képeztem magam, jelenleg épp médiatudományt tanulok. Az is meglepő, hogy amikor felvételt nyertem a hadsereg soraiba, a kiképzésen úgy éreztem: hazaérkeztem, ez az én világom. Mindannyian változunk.

Kommunikációs szakember, harcművészeti iskolát vezet, tartalékos műveleti katona, a Magyar Rendészettudományi Társaság és a Magyar Hadtudományi Társaság és a Nemzetközi Rendőr Szervezet tagja. Hogy fér bele mindez az életébe?

John Cure: Valójában nem kell mindennel egyszerre foglalkoznom. Időbeosztás és szervezés kérdése az egész. A harcművészeti oktatás hetente csak néhány estét jelent. A feladataim már elsősorban Budapesthez kötnek, de Nyíregyházán és a régióban is dolgozom. A mindennapokat a tanácsadói munkám uralja, hiszen főállásban segítek a kis- és közepes vállalkozásoknak a vevőszerzésben vagy az új üzleti partnerek közvetítésében. Az írás pedig mindig éjszakára marad.

Kétlaki életet él. A főváros vagy a „vidék” áll közelebb a szívéhez?

John Cure: Szeretem a Nyírséget és a kis települések nyugalmát, az itt élő emberek nyitottságát, Nyíregyházát pedig egy kimondottan élhető és barátságos városnak tartom. Mátészalka mellett egy kis faluban, Jármiban nőttem fel, így életvitelszerűen soha nem vonzott a főváros. Inkább ingázom a megyeszékhely és Budapest között, ami egyáltalán nem megterhelő, ráadásul szeretek vezetni. Sokat csiszolódnak út közben a regényeim alakjai.

Kiknek ajánlja az új regényt?

John Cure: Azoknak ajánlom A gonosz új arcát, akik szeretik a sodró lendületű lélektani krimiket, misztikus történeteket, és szeretnének néhány órára kiszakadni a szürke hétköznapokból.

Tisztelgés a klasszikus horrorfilmek előtt

Vannak olyan mozzanatok az alkotás során, melyeken a Hontalan lelkek megírása után változtatott azért, hogy a következő regény más, esetleg jobb legyen?– szögeztem a kérdést az írónak.

– Elárulok egy titkot: a Hontalan lelkeket 16 évvel ezelőtt írtam, és egyfajta tisztelgés az akkori klasszikus horrorilmek előtt, ezért szándékosan az azokban fellelhető sémákat követi. A történet végül 10 éve jelent meg, közben én is rátaláltam egy sokkal kifejezőbb és talán élvezhetőbb, ilmszerű mesélési módra. Így a Gonosz új arca sokkal pörgősebb, feszítettebb tempójú, és az olvasók szerint letehetetlen. A mikor várható a következő kötet kérdésre azt válaszolta: fél szemmel ugyan igyeli még a regény szárnyalását, de lélekben már egy új történettel és azok szereplőivel van. – A tervek szerint jövőre jelenik meg. A történet szálai a világon egyre több helyen hallható Apokalipszis Harsonáinak nevezett titokzatos hangok körül bonyolódnak. Ez lesz az első regényem, amely Magyarországon játszódik, rá- adásul a történet fő eseményei Nyíregyházán és Kelet-Magyarországon zajlanak.