Lesz bőven paszabi haramia a színpadon

Paszab - Úgy tűnik, a Parno Graszt zenekar hirtelen jött ötletei mindig sikert hoznak.

Véletlenek márpedig vannak! Ha Oláh József eddig nem is hitt bennük, mostanra valószínűleg megváltozott a véleménye, hiszen (szerinte) a véletlennek köszönhetően egyetlen megyei versenyzőként jutott be a paszabi Parno Graszt zenekar a január 23-án induló A Dal 2016-ba, melyben harminc egyéni előadó és csapat méri össze tehetségét. A három elő-, két középdöntőből és a fináléból álló műsor végén kiderül, ki képviseli Magyarországot az Eurovíziós Dalfesztiválon.

Nem tehetségkutató

– Egy AC/DC-feldolgozással voltam elfoglalva, amikor a feleségem látta a tévében A Dal felhívását. Ő kérte, hogy csináljunk valamit és jelentkezzünk. Ráálltam, mert már korábban is gondolkodtam rajta, és még aznap este elkészült a dallam, amire másnap közösen írtunk szöveget. Ez volt a beadási határidő előtt két héttel. Gyakorlatilag az utolsó nap adtuk postára a kész felvételt – avatott be a Már nem szédülök a fényben című daluk megírásának körülményeibe Oláh József, a Parno Graszt énekes-tamburása, egyben frontembere. Elárulta: amikor kiderült, hogy bejutottak a harmincba, a zenekar szinte lefagyott.

– Nem gyanakodtam, amikor hívtak az MTVA-tól, hogy várnak minket az A38 hajón rendezett sajtótájékoztatóra, bár a menedzserünk állította, hogy máskülönben nem szédítettek volna oda minket. Leírhatatlan érzés volt, amikor kimondták a nevünket… Még két nap múlva is nehezen hittük el, pedig akkor már túl voltunk egy interjún, amire az izgalom miatt nem is nagyon emlékszem. Ez nem egy szokványos esemény az életünkben, hiszen ez nem egy tehetségkutató műsor, A Dalon Magyarország legjobb zenészei indulnak.

A hír hallatán a zenekar rengeteg visszajelzést kapott, nem csak a zsűritől, a rajongóktól is.

– Meglepett a pozitív vissz­hang, mert nem igazán vannak közel az általunk képviselt stílushoz a versenyben „megszokott”, poposabb számok, és a Már nem szédülök a fényben sem az a klasszikus Parno Graszt-nóta, hiszen mi autentikus cigányzenét játszunk, de azért természetesen felfedezni benne a bandát. Akkora kakukktojás vagyunk ebben az egészben, hogy teherautóra sem férnénk fel! – jegyezte meg nevetve Oláh József, aki elárulta: valahogy úgy alakult, hogy a hirtelen jött ötleteik mindig jól sülnek el.

Üzenete van a dalnak

– A kecskeméti filmgyár kihozott egy cigánynépmese-sorozatot. A feleségem hallott arról a pályázatról is, kérte, hogy írjak rá egy dalt. Még aznap beadtam, csak hogy hagyjon már békén ezzel. Hetven nótából válasz­tották ki az enyémet, így én készítem a sorozat összes zenéjét. A hab a tortán, hogy az első meséhez írt dalom elnyerte a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb zenéért járó díjat. Lehet, hogy ha több időm van vele szöszmötölni, nem sikerül így. Ez lehetett A Dalra írt számmal is…

Az idén először díjazzák a dalszöveget, és kiosztanak egy, az év felfedezettjének járó elismerést is. Ez azért fontos, mert a Már nem szédülök a fényben komoly üzenetet hordoz.

– Ez a dal rólunk szól, a családunkról, arról, ahogy ez a zenekar egy szabolcsi kis faluból eljutott számos világváros nagyszínpadára. Üzenet a következő generációknak, a lányomnak, hogy hittel és kitartással lehet nagyot álmodni és megküzdeni érte. A mi mesénk igaz történet, és szerettük volna, hogy azok is érezzék, értsék, akiknek soha nem volt „lukas cipőjük”. Nem próbáltunk trendeknek megfelelni, csak egy jót zenélni, szívből, igazán.

A pályázati kiírásban az szerepel, hogy csak hat ember léphet a színpadra egy produkción belül. Oláh József szerint a siker azonban azé a négy zenekari tagé is, akik nem lehetnek velük a műsorban. Bartus Zoltán már korábban is dolgozott együtt a Parno Graszttal, a verseny idején is ő ül az ütős hangszerek mögé.

Nem biztat szavazásra

– Helénával mi kellettünk az énekhez, ahogy a hangszeresek sem maradhattak el, így alakult ki ez a hatos felállás. Táncosokat azonban vihetünk magunkkal, úgyhogy lesz bőven paszabi haramia a színpadon! – nyugtatott meg József, aki azt is elhatározta: soha nem fogja szavazásra buzdítani az embereket.

– Nem azt mondom, hogy nem akarjuk megnyerni a versenyt, de nincs meg bennünk a mindenképpen győzni akarunk érzése. A lényeg a buli, hogy jól érezzük magunkat, és ha elsőként esünk ki, akkor sem fogunk búsulni, mert fantasztikus dolog, ami velünk történik. Innentől rábízzuk magunkat a jóistenre. A rajongóinknak annyit megígérünk, hogy száztíz százalékosan fogunk teljesíteni, és a legjobb formánkat hozzuk majd.

- Csáki Alexandra -

A műsorban láthatjuk

Oláh Heléna: ének

Oláh József: ének, tambura

Oláh Krisztián: ének, harmonika, billentyű

Oláh Viktor: ének, gitár

Németh István: kanna, szájbőgő

Bartus Zoltán: ütős hangszerek