Felmérhetetlen károkat okozott a ciánmérgezés - érezzük még a hatását?

Tiszalök - A szőke Tisza fekete napja kitörölhetetlen, drámai emlék a vizek szerelmesei számára. Felelevenítjük a tragédiát.

Ambrus József 29 esztendőn át foglalkozott halászattal, sok szép emlék köti a Tiszához Tiszalök térségében. Azt a szomorú napot azonban, amikor a rádióból értesült a ciánszennyezésről, fekete betűvel jegyzi a vizek szerelmese.

Tizenhat éve, 2000. január 30-án Romániában az aranymosással foglalkozó nagybányai Aurul bányaipari vállalat létesítményéből mintegy 100 ezer köbméternyi cianid- és nehézfém tartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, ahonnan a Szamosba, majd a Tiszába került. Az eddigi legsúlyosabb magyarországi vízszennyezés mintegy két hét alatt vonult le a folyó hazai szakaszán, felmérhetetlen károkat okozva. Erre emlékezve az Országgyűlés február 1-jét a Tisza élővilágának emléknapjává nyilvánította.

– Harmadéves főiskolás voltam víz- és környezetgazdálkodási szakon Szarvason. Mélységesen megdöbbentett és lesújtott a természeti katasztrófa – idézte fel 2000 januárját Forján Zsolt, Csenger polgármestere. – Felháborodásunkban megalapítottuk a Szamos-menti Táj- és Környezetvédelmi Egyesületet, ahol sok tenni akaró ember fogott össze, és a mai napig összetart a lelkes csapat. Furcsa, hogy tiszai ciánszennyeződésként került a köztudatba ez a sokk, holott a legnagyobb kárt a Szamosban tette a méreg. Egyik percről a másikra kihalt az élővilág.

– A horgászokat annyira megviselte a tragédia, hogy a jég alól kimerték a hatalmas döglött harcsákat, amiket kiakasztottak Komlódtótfalunál és Csengernél. Nyomasztó látvány volt. A folyó teljes élővilága elpusztult! Nagyon megijedtünk, azt hittük, hogy több évtizedre kihat a trauma. Felvettük a kapcsolatot a megyei és a határon túli környezetvédelmi kollégákkal, ami ma is élő viszony, az együttműködésnek gyakorlati haszna is van. Újjáéledt a Szamos, a természet bizonyított.

– Örülünk annak, hogy a vízügyi igazgatóság mobil állomásának köszönhetően Nyíregyházán azonnal értesülnek mindenről, ami itt történik. Szatmárnémetivel azt tervezzük, hogy kikötőket építünk itt és ott, a sétahajózással pedig bemutatnánk, mennyi kincset rejt a Szamos és az ártéri erdeje – mesélte Forján Zsolt.

Part felé úsztak a halak

Ambrus József 29 esztendőn át foglalkozott halászattal. A napot, amikor a rádióból értesült a ciánszennyezésről, fekete betűvel jegyzi a vizek szerelmese. – Akkoriban Tiszadobon halásztam. Szinte észre sem vettük, hogy baj történt, mert zavaros volt a Tisza és áradással jött a cián, így mire leért hozzánk, már csak kevés tetemet hozott a víz. Érdekes volt azonban, hogy rengeteg hal „kiállt” a folyó szélére, gondolom, így nem érte őket annyira a méreg, és több volt az oxigén a parthoz közel. A következő napon már ez sem mutatta, hogy szennyezett lenne a Tisza – emlékezett vissza a folyó szerelmese, aki azt is elmondta: közel öt hónapig nem halászhattak a katasztrófa után.

Rekordfogás volt a „vigaszdíj”

– Legalább olyan letörtek voltunk, mint most, azzal a különbséggel, hogy tudtuk: egy idő után visszatérhetünk a szakmánkhoz, most viszont halvány reménysugár sem mutatkozik erre – utalt a kereskedelmi célú halászat betiltása miatt érzett elkeseredésükre Ambrus József. – Folyamatosan ellenőrizték a vizet Tiszadobnál, Löknél, és a kifogott halakat is megvizsgálták, van-e bennük szennyeződés.

– Négy-öt hónappal később engedélyt kaptunk a munkára. Soha nem volt olyan jó évünk, mint a szennyezést követően, csúcsmennyiségű halat fogtunk a katasztrófa után! Hogy mi történhetett a folyóval, és honnan került a Tiszába az a rengeteg hal, arról fogalmam sincs – tette hozzá.

Busa – a ketyegő bomba

Ingyen megnézhető az interneten " target="_blank">A mérges folyó című film. A 16 évvel ezelőtt történt ciánszennyezés után Török Zoltán egy éven át forgatott a Tiszán, hogy kamerájával végigkövesse az ökológiai katasztrófa hatását.

A teljes cikk elolvasható a Kelet-Magyarország február 2-i számában és a kelet.hu-n.