Olvasóink írják - Félek autót vezetni Nyíregyházán

Nyíregyháza - A múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben bejártam a családommal, a Ladámmal ungot-berket, benne Isztambult, Szófiát, Prágát, Belgrádot, Athént, Bécset, Berlint és Bukarestet – baj nélkül. Mostanában félek közlekedni, még gyalogosan is!

A lapok, híradók tele vannak baleseti hírekkel, s bár a halálos balesetek száma csökkent, elrettentő, hogy sokakat bontóvassal kell kiszedni a totálkáros járgányokból. Függetlenül a koromtól, gyakorta autózom, akár száz kilométert is levezetek, ha úgy adódik. Hogy mitől félek? A látottaktól! Néhányan a legelemibb Kresz-szabályokra is fittyet hánynak, így például az egyirányú forgalmi jelzésre, a megfordulni vagy az előzni tilos „parancsolatokra”. Minden héten előfordul, hogy az utcánkban szabálytalanul végig robog valaki. Nem történik karambol, mert vigyázva elfér egymás mellett a szabályos és a szabálytalan közlekedő is, de ez akkor sem normális állapot.

A Debreceni úton villognak, ledudálnak, amikor becsületesen betartom a sebességhatárt, egymást érik a szabálytalan sávváltások, előzések. Debrecen felé haladva a kétsávos úton engem, a kilencvennel haladót szinte mindenki leelőz. Az oda- és visszaúton megszámoltam legutóbb, hogy ötször kellett erősen a fékre lépnem azért, hogy az előzést be tudja fejezni a hátam mögül előbújó autós! Aztán félek este a gyalogátkelők közelében is, a városban, mert a parkírozó autóktól nem látni távolról az átmenni szándékozó gyalogosokat. Én emiatt óvatosan hajtok, a hátam mögött jövő autó azonban villog, sietésre ösztökél. Hát így közlekedünk!

A Tokaji úti piacra autózni szombat délelőtt „szemet gyönyörködtető”: a körúttól a szélső sáv beolvad a belsőbe. Szemtelenül tolakodnak, a koccanást is kockáztatják, csak „győzzenek”! A vasúti átjáró után a piachoz kanyarodó autósok viselkedése, szabálytalankodása szintén elkeserítő. A hiba bennünk van, nem a Kresz-ben!

Dombóvári István