Tárt karokkal fogadták a finnek a nyíregyházi lányt

Nyíregyháza - Kajaaniban lassan kezdődik a tavasz, ami azt jelenti, hogy méteres a hó és vakító a fehérség.

Hónapokig tartó levelezés után döntött úgy Zajácz Mónika, hogy Finnországba költözik: a fiatal nyíregyházi lány tíz évvel ezelőtt, egy szakmai úton találkozott azzal a fiúval, aki elrabolta a szívét.

Testvérvárosi kötődés

A találkozást romantikus levelezés követte, majd Mónika megpályázott egy finnországi projektvezetői állást, és 2007 februárjában költözött el – akkor még ideiglenesen – Nyíregyháza testvérvárosába, Kajaaniba. Három év múlva összeházasodtak, 2011-ben pedig megszületett a kisfiuk, Totti Attila. Mónika már a kiköltözéskor is jól beszélte a nyelvet, hiszen finn szakon végzett a Debreceni Egyetemen, és a beilleszkedés sem okozott neki gondot. Mivel Nyíregyházán aktívan részt vett a testvérvárosi és a magyar–finn egyesületi tevékenységben, ismerősökben, barátokban sem volt hiány. A Finnországban töltött évek alatt volt projektmunkás, tanár, nemzetközi ügyek koordinátora, kismama, gyesen lévő anyuka és diák is egyidejűleg. Most a felnőttképzésben munkálkodik, több intézménynek is dolgozik részben vállalkozóként, részben fejlesztési projektek keretében.

– Kajaaniban élünk, a település a testvérvárosi kapcsolatnak köszönhetően bizonyára sok nyíregyházi számára ismerős. A Kajaani folyó szelte kisváros barátságos, emberléptékű, gyermekes családok számára ideális. A csodálatos erdők, tavak 1–2 percnyi autóútra vagy egy kellemes sétányira van a központtól. Itt a tél hosszabb és hidegebb. Lassan kezdődik a tavasz, ami azt jelenti, hogy méteres a hó és vakít a fehérség, mert sokat süt a nap. Olvadni majd áprilisban fog, májusban szinte két hét alatt minden kizöldül, és máris benne leszünk a nyárban. Júliusban megáll a hivatali élet: a finnek kiköltöznek erdei kunyhóikba, és élvezik a természetet, a meleget, a fényt.

– Én csak a novembert viselem nagyon nehezen: olyankor még nincs hó, sokat esik az eső, hideg és sötét van. De azután megérkezik a hó, és azzal együtt azzal a fény is – meséli Mónika, aki nagyon fontosnak tartja a családi, baráti kapcsolatok ápolását.

– Nyaranta rendszeresen hazamegyünk egy hosszabb szünetre, és a szakmai utakat is igyekszem kiegészíteni egy-egy rövidebb látogatással. A technika lehetővé teszi, hogy naponta beszélhessünk az otthoniakkal, számos csatornán tartjuk a kapcsolatot. Az óvodás fiam is jól megérteti magát, otthon én csak magyarul beszélek hozzá, az apukája pedig csak finnül. Finnország ma már az életem része, annak minden szépségével és kihívásával együtt. A távolság a családtól, Magyarországtól és a hosszú sötétség a legnehezebb, de a természet szépsége, a mindennapok kiszámíthatósága és persze a családunk, a barátaink mindenért kárpótolnak.

Nehéz új tagokat bevonni

Kajaani és Nyíregyháza között ma is él a testvérvárosi kapcsolat. Ugyanakkor a kölcsönhatások már nem olyan intenzívek, mint 10–15 évvel ezelőtt. A Kajaaniban működő finn–magyar baráti egyesület tagjai egyre idősebbek, és nehéz új tagokat, fiatalokat bevonni. A fiatalok manapság ritkán kötelezik el magukat egy ország iránt, leginkább a sokszínű nemzetközi együttműködések érdeklik őket. Talán Kajaani és Nyíregyháza is kereshetné az együttműködési lehetőségek új útjait, például fiatalok innovációs találkozói keretében – mondja Zajácz Mónika.

- Bodnár István -