"Tudunk lakásban élni, nem rakunk tábortüzet a parkettából" - Hajléktalanok meséltek az életükről

Nyíregyháza - Rendhagyó osztályfőnöki órát tartottak a Periféria Egyesület szervezésében a Zay Anna Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolában csütörtökön.

A nem mindennapi 45 perc vendégei olyan emberek voltak, akik vagy jelenleg is hajléktalanok, vagy egyszer már megismerkedtek azzal, milyen is fedél nélkül élni. A szívszorító és tanulságos történetek elmesélése közben és után is volt alkalmuk kérdezni a zays diákoknak. A legaktívabbnak Kubancsik Nelli bizonyult.

– Egy jó ismerősöm belekerült a devizahitel csapdájába, fél évig az utcán élt, de azóta szerencsére rendeződött a sorsa.

Nem raknak parkettából tábortüzet

„Az apám abban a korszakban szocializálódott, amikor az ököljog döntött egyes kérdésekben.”

Balogh Gyula országosan ismert hajléktalan aktivista a 33 fős osztály előtt mesélte el (bár igyekezett humoros köntösbe bújtatni) torokszorító élettörténetét.

Együtt ivott az apjával

– Az apám abban a korszakban szocializálódott, amikor az ököljog döntött egyes kérdésekben. Engem és édesanyámat is ebben a szellemben „nevelt”, sőt, 14 éves koromig vele ittam esténként, miközben, –ha kedve úgy tartotta – néha megvert bennünket. Szerettem ugyan őt, de mikor meghallottam a nevét, görcsbe rándult a gyomrom. Az iskola előtt megittam minden reggel egy felest, anélkül nem tudtam elindulni a suliba. Ma már 22 és fél éve, hogy nem fogyasztottam alkoholt – mondta Balogh Gyula, aki józan korszakát kereskedőként kezdte, piacon volt tróger, majd Commodore 64-es számítógépekkel kereskedett. Semmit sem csinálna másképp, miközben büszke arra, hogy megtalálta élete célját: azon dolgozik, azért járja az országot, hogy még véletlenül se lépjen arra az útra senki, amelyre fiatalon ő maga tévelyedett.

– Rengeteg tévhit él a hajléktalanságról, a hajléktalanokról. Tudunk lakásban élni, nem rakunk tábortüzet a parkettából. Az sem igaz, hogy a legtöbb ember a szabadban fagy meg, ugyanis gyakoribb, hogy valaki azért hűl ki, mert nincs pénze tűzifára vagy fűtésre – fogalmazott a fővárosi szobabérlők házában élő férfi, aki szerint a reménytelenség pusztítja el az embert.

A hajléktalan aktivista előadásában igyekezett kiemelni a szociális munkások tevékenységét is, de mint említette, neki egyszer azt mondta az egyikük, hogy csípjen fel egy lakással rendelkező csajt, akkor majd jobb lesz.

– Így tettem, de a nő lánya ki nem állhatott, azt mondta, ha még egyszer meglátja az alsógatyámat vagy a zoknimat az anyja fiókjában, azonnal elköltözik. Ezzel véget is ért a kapcsolatunk – jegyezte meg Gyula, aki arra az egyik tanuló által feltett kérdésre, hogy miként tartja el magát, úgy válaszolt: Soros György alapítványának támogatásából járja Európát (Milánóban és Stockholmban is megfordult már), és igyekszik meggyőzni a fiatalságot, hogy „nem érdemes hajléktalanként élni”.

A teljes cikk elolvasható a Kelet-Magyarország április 11-i számában és a kelet.hu-n.