12 évesen jött Nyíregyházára a kínai fiú - "Az elején kötekedtek velem, éreztették, hogy idegen vagyok"

Nyíregyháza - Él Nyíregyházán egy középiskolás diák, akit jól ismernek a rendőrségen, a bíróságon, az egészségügyi intézményekben, de a bevándorlási hivatalban is. Mindennek az oka roppant egyszerű: Chen Du Beiou jól beszéli a kínai és a magyar nyelvet, s éppen ezért gyakran kérik fel az ismerősei, hogy a hivatali ügyek intézésekor, valamint a különböző hatóságoknál segítsen tolmácsként.

Ausztriában született

Vajon a Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskolában az idén érettségiző diák magyarnak vagy kínainak tartja-e magát?

Az oktatási intézmény könyvtárában véletlenül a képzőművészeti könyvek körében ültünk le beszélgetni, ami azért volt stílszerű, mert Chen Du Beiou a képző- és iparművészeti tagozat festő szakos növendéke.

– Bécsben születtem 1993 novemberében, ugyanis a szüleim akkor ott dolgoztak. A sok munka miatt nem volt idejük velem foglalkozni, ezért pár hónapos koromban hazaküldtek a nagyszüleimhez, s 12 éves koromig Qin Tian városkában éltem. Apukám akkor úgy gondolta, hogy jó lenne, ha idegen nyelven is tanulnék, s mivel akkoriban Nyíregyházán dolgozott, ebbe a városba kerültem.

Ismét az elsőben kezdte

– Úgy jöttem Magyarországra, hogy csak kínaiul tudtam. Kínában már 4. osztályos voltam, Nyíregyházán azonban a Kazinczy Ferenc Általános Iskolában az első osztályt kezdtem el, hogy meglegyen a nyelvi alapom. Természetesen nyelvtanárhoz is jártam, hogy megtanuljam a magyar nyelvet – elevenítette fel az előzményeket Chen, aki azt is elárulta, hogy ez tulajdonképpen a vezetékneve, de mivel a hazánkban élők ezt könnyebben ki tudták mondani mint a keresztnevét, ezért mindenki így szólítja.

Máig emlékszik a magyar iskolában eltöltött első napokra. Egész nap csak ült, senkihez nem tudott szólni, a vécére sem mert kimenni. Nem érezte jól magát, nem is tanult semmit. Aztán, hogy egyre több magyar szót tudott, a társai elfogadták, befogadták.

– Az elején kötekedtek velem, éreztették, hogy idegen vagyok. Én pedig úgy voltam vele, ha itt akarok élni, akkor nem foglalkozom azzal, hogy bántanak, egyszer majd megunják és abbahagyják.

Az első három évfolyam elvégzése után osztályozóvizsgát tett, hogy ötödikben folytathassa a tanulmányait, csakhogy a felső tagozatot már Budapesten, a Kínai–Magyar Két Tannyelvű Iskolában kezdte el, mert időközben az édesapja ismét Bécsben dolgozott, az édesanyja pedig a magyar fővárosban.

Kollégium az otthona

Az 5. és a 6. osztály elvégzése után újra Nyíregyházára került, a Szőlőskerti Általános Iskola diákja lett, az otthona pedig az ottani kollégium.

– A pesti két tannyelvű iskolában mindenki kínai volt, alig használtuk a magyar nyelvet, nem fejlődtem semmit. Nyíregyházán sok rokonom él, ezért döntött a család ismét a város mellett, hiszen a kollégiumban rá voltam kényszerítve arra, hogy megtanuljam és használjam nap mint nap a magyar nyelvet.

Chen gyakran kiment a piacra segíteni az ott dolgozó nagybátyjának pakolni, az ott árusító honfitársai pedig egyre gyakrabban kérték meg arra, hogy segítsen nekik, ha lejárt a tartózkodási engedélyük, vagy hogy kísérje el őket az orvoshoz, amikor rosszul érzik magukat, mivel ők csak annyi szót tudnak magyarul, amennyi éppen szükséges az üzleti élethez.

– A városban élő kínaiak nagy részét ismerem. Régebben jobban összetartottak, de a szabad piaci verseny miatt lazult ez a szoros kapcsolat, hiszen aki alámegy az áraknak, azzal már a többi kereskedő nincs olyan jó kapcsolatban. Budapesten talán van vezetőjük az ott élő kínaiaknak, de itt, Nyíregyházán nem tudok róla.

Hivatásos tolmácsként

A nyírszőlősi kollégiumban sok szabadideje volt Chennek, így sokat olvasott és rajzolgatott. A rajztanára biztatta az alkotásait látva, hogy érdemes lenne komolyabban is foglalkoznia a művészetekkel, így végül a képzőművészeti szakközépiskolában folytatta tanulmányait. S hogy mit hoz a jövő az érettségi vizsga után?

– Úgy gondoltam, hogy most nem tanulok tovább, hanem bizonyítványt szerzek, hogy hivatalosan is tolmács lehessek, a rajzolást, a festészetet pedig folytatom majd szabadidőmben. Budapesten egyrészt sok kínai él, másrészt sok turista is érkezik a városba, így remélhetőleg nem maradok munka nélkül.

– A szüleim azt szeretnék, ha nekik segítenék, de én először kipróbálom magam tolmácsként, s ha nem jönne be, akkor még mehetek hozzájuk dolgozni. Mivel németül nem tudok, apánál Bécsben csak rakodó lehetnék, anya Budapesten már több területen is tudna alkalmazni, hiszen a magyar és a kínai mellett angolul is beszélek. S hogy legyen még egy csavar az életemben, a nővérem most dolgozik kereskedőként Nyíregyházán, vagyis minden bizonnyal ingázni fogok a két város között, nem szakadok el Nyíregyházától.

Karácsony és holdújév

Bár Chen hivatalosan kínai állampolgár, azt mondja, ahol sok a magyar, ott magyarnak érzi magát, a kínaiak között pedig kínainak.

A középiskolában részt vett a magyar ünnepségeken és az ünnepeken, az osztály karácsonyi rendezvényén ajándékozott is. Ez azért volt furcsa a számára, mert Kínában nincs se karácsony, se húsvét. Ugyanakkor a Nyíregyházán élő rokonaival a kínai ünnepekről emlékeznek meg rendszeresen, így például mindig megünneplik a holdújévet.

– Ha hosszú távon itt fogok majd élni, akkor kérni fogom a magyar állampolgárságot is. Kínai lakhelyben és munkahelyben nem gondolkodom. Mikor négy esztendővel ezelőtt „otthon” voltam, külföldinek éreztem magam: közös nyelvet beszéltünk, de nem tudtunk mit mondani egymásnak.

KM-MML