A munkája az egyetlen szenvedélye

Nyíregyháza - A mesterek aranyszabályai: pontosság, megbízhatóság, garantált jó minőség. A Kelet arcképcsarnoka: Kohanecz Sándor bőrdíszműves mester.

– Bár az egyik legősibb mesterség a mienk, sajnos mára kihalófélben van – mondja beszélgetésünk kezdetekor Kohanecz Sándor bőrdíszműves mester a nyíregyházi Rákóczi utca elején lévő modern Átriumház belső udvari műhelyében. Aztán pillanatnyi csodálkozásomat látván mindjárt hozzáteszi: már az ősember is „bőrmíveskedett”, amikor az elejtett vadak bőrét lenyúzta, a napon kiszárította, és ha jött a tél, köpenyt szabott magára a hideg ellen.

– Mostanra kihalófélben van ez a foglalkozás, hirtelen nem is tudnék ismert szaktársat említeni a környéken, mert akik voltak, vagy az égi mezőkön járnak, vagy idős koruk miatt már abbahagyták a napi munkát – említi a mester, aki édesapja nyomdokaiba lépett, mint ahogy ez nagyon sok esetben történt egykoron.

Elmaradt az ifjú tanuló

A távoli Szemeringből egy pályázatra érkezett az „öregje” a Nyírségbe 1938-ban, s mint egy fénykép mutatja, tíz évvel később már „Arany okleveles” mesterként tartották számon. A lány után a fia, Sándor 1953-ban született, akkor, amikor még sok bőrgyár volt hazánkban, nem úgy, mint napjainkban: volt sok jó alapanyag és piaca a mesterek munkáinak. Akadt is javítanivaló bőven.

Mutatja Kohanecz Sándor az asztalán nagy kupacban álló félkész táskákat: marhabőrből vannak, a mintapéldányt ő készítette 28 évvel ezelőtt, s a megrendelő most ugyanolyanokat kér a város helypénzszedőinek. Persze, nem ez a szakma csúcsa, hiszen számos dísztárgy, szobabelső, bőr alapanyagú női divatcikk sorakozik ma is a boltokban, ami nemcsak a külföldi mesterek ügyességét dicséri.

Aztán ott voltak korábban a rendszeres kiállítások a nagyvárosokban, ahol ő is sokszor szerepelt egyéni megoldású termékeivel, amit vettek-vittek, mint a cukrot. A mesterek aranyszabályai viszont az idők múlásával sem változtak: a pontosság, a megbízhatóság, a garantált jó minőség.

– Húsz éve volt az utolsó tanulóm, aki nagyon ügyes fiúnak bizonyult, de jött ez a mostani vállalkozóvilág, és a legény átlépett egy másik, jobban fizető pályára. Bár a bőrdíszműveseknek sincs sok okuk panaszra e téren…

Minden reggel fél hattól

Tőle is megkérdezem, mi a hobbija. Sport, tenisz, kiskert? Nyomban válaszol: a munkája a szenvedélye, ezért mindennap fél hatkor kel, és megy a műhelybe, hogy mindig az ígért időre kész legyen a javításokkal, a megrendelésekkel.

Persze, első a család, a jogász fia, ahol már unoka is van, és a Debrecenben élő angoltanár lánya, aki párjával együtt számítástechnikai vállalkozó.

- Angyal Sándor -