Idősek kalandos időutazása

Nyíregyháza - Szőcs Artur rendezése figyelemre méltó nézői élményt biztosít.

Az időgépet bütykölő amatőr feltaláló sorsának fontos pillanatait élheti újra, hogy aztán járgányával ide-oda cikázzon múlt és jelen között. S miközben nézzük a történelem „vérfagylaló” keze által összerótt múltat, a Rákosi Mátyás hatvanadik születésnapja alkalmából rendezett össznépi rettenetet, s az ebbe ágyazódó családtörténetet, eltűnődhetünk a színházcsinálás értelmén.

Paródiába hajló

A rendező, Szőcs Artur ugyanis remekül találta meg az Egressy-komédia (dramaturg: Slárku Anett) alaptónusát, a tragikum és az irónia közötti lebegést. De nemcsak azt, hanem a hatás érdekében az elrajzolást is. Színészei többnyire saját életkoruknál jóval idősebb alakokat keltenek életre: Puskás Tivadar és Szabó Márta a nyolcvanesztendős házaspár, Tóth Károly a szintén nyolcvanas Bittner, Illyés Ákos a hatvanéves Péter szerepében brillírozik.

Így a mű egyszerre drámai és groteszk. Ezt a kettősséget érzékelteti a rendező az 1952-ben játszódó, paródiába hajló jelenetekben. A hatást erősíti Horesnyi Balázs beszédesen abszurd háttérdíszlete. Az előadás intermedialitását fokozza Pali bácsi és hajdani riválisa első találkozásának „videoközvetítése”.

Bravúros alakítások

No és a színészek! Puskás Tivadar pályája egyik legjobb alakításával örvendezteti meg a közönséget. Egyszerre szeretetre méltó és hóbortos, élni vágyó és roskatag, sértődékeny és szánandó. Teljes embert ábrázol! Épp úgy, mint Veronika néniként Szabó Márta, aki ismét bizonyítja: számára nincs megoldhatatlan szerep. Parádésan rajzolja meg Nagyezsdát Szvrcsek Anita, miképpen mesteri Tóth Károly, mint az öreg Bittner, illetve Tóth Zolka, mint a tolószékbe kényszerült Kurátor. Bravúrosan kelti életre Évikét Kosik Anita, valamint az éppen nősülni akaró Pétert Illyés Ákos. Szőcs Artur kiváló rendezése – az ötvenes évek jeleneteinek (például Rák Zoltán „magánszámának”) rövidítése árán – figyelemre méltó nézői élményt biztosít.

- Karádi Zsolt -