Kincsként tekintenek az öregotthonra

Csengersima - A szociális gondozók szolgálati járműve a kerékpár és a lábbusz.

Huszonkét esztendeje szakmai vezetője a négy évtizede működő helyi öregek napközi otthonának Csúcs Sándorné, aki büszke rá, hogy a simai nyugdíjasok második otthonukként tekintenek a szociális nappali ellátást végző intézményre.

– Elöregedő település lévén, sok az egyedül élő, beteg ember a faluban, többségében asszonyok. 60 nappali ellátottunk és 13 házi gondozottunk van, az étkezést összesen 85-en veszik igénybe. Több fenntartót „megettünk” már 40 év alatt, jelenleg a Csenger Kistérségi Szociális Szolgáltató Központ egyik telephelyeként működünk. A szerény dolgozói létszámunk ellenére (2 teljes munkaidős gondozónő és egy házi gondozó, valamint egy részmunkaidős kollegina) igyekszünk maximálisan megfelelni a kimondott és kimondatlan elvárásoknak is. Szolgálati járművünk, amikkel házhoz megyünk, a kerékpár és a lábbusz – mesélte Csúcs Sándorné.

Változatos a szellemi étlap is

– Az ételeket a főzőkonyháról rendeljük, ezek egy részét kiszállítjuk, a többit feltálaljuk. A napközi otthonban ebédelők több szempontból is jól járnak, hiszen nem kell odahaza a főzéssel bajlódniuk, ráadásul a fél áron kapott meleg ételt közösen, jó társaságban fogyaszthatják el. Programok tekintetében is változatos az „étlapunk”: megünnepeljük a jeles világnapokat, évfordulókat, köszöntjük a név- és születésnaposokat, ezen kívül kreatív, szellemi frissességet megőrző foglalkozásokat szervezünk.

– Az idősek legnagyobb ellensége a magány és a semmittevés. Mi kézimunkázást, felolvasásokat és egy-egy zenés-táncos nosztagiaestet ajánlunk alternatívaként. Az ebédlő falát régi, csodálatos hímzések díszítik.

Akik nem tudnak kimozdulni az otthonukból, azokhoz házi segítségnyújtás keretében érkeznek az ebédet vivő, bevásárlást, takarítást, postai befizetéseket elvégző „csengersimai angyalok”.

KM-PI