Milánóba és Houstonba is eljutott a nyíregyházi diák feltaláló

Nyíregyháza – Több pályázaton és versenyen vettünk már részt, s ezúttal a fényhatás-mechanizmust választottuk kutatásunk témájául – kezdte a történetüket Pótor Ferenc.

– A fénynek a leggyakoribb hajtatóházi zöldségfélékre (uborkára, paradicsomra, paprikára) gyakorolt direkt hatását vizsgáltuk oly módon, hogy a körülmények a lehető legjobban hasonlítsanak a természetes körülményekhez. A megyében szinte alig foglalkoznak hajtatóházi zöldségtermesztéssel, mert nagyon költséges. Fűteni és világítani is kell a fóliasátrakban és üvegházakban, mi viszont a kísérlet során a szokásos 4–5 óráról percekre tudtuk csökkenteni az energiafelhasználás idejét.

Az első körben a Magyar Innovációs Szövetség bírálóbizottsága döntött arról, kivitelezhető-e a projekt, érdemes-e a kidolgozásra. Legalább 15-ször jártunk Budapesten, míg a szakembereket meggyőzve eljutottunk a 24. Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Versenyre, ahol elsők lettünk, így a tanév elején mehettünk Milánóba, az európai döntőbe. Sajnos ott nem értünk el helyezést, a szövetség mégis bennünket nevezett a houstoni világversenyre. Épp az iskola parkolójában álltam, amikor hívtak telefonon, s a meglepetéstől majdnem elejtettem a készüléket.

Családi összefogás

Mindeközben Viktor elmesélte, hogy otthon is kertészkednek, szeret a növényekkel foglalkozni. Egyetemre készül, s bár még döntést nem hozott, a biológiától a továbbiakban sem kíván elszakadni. Neki már akkor gyanússá vált, hogy vár még rá meglepetés, amikor az innovációs szövetség üzenetet küldött, s arról faggatták, mennyire beszél jól angolul.

Houstonba egyik tanára, Romhányné Takács Beáta kísérte el, akire természetesen más feladat is hárult. Ő segített a dolgozat lefordításában, ami alapján aztán az innovációs szövetség elkészítette az igényes posztereket. Családi összefogással egy kis üvegház­modell is készült, benne apró növényekkel, sőt világítással.

– Minden feltalálónak, így nekem is adtak egy standot. Délelőtt és délután is 3 és fél órán át tartott a zsűrizés, összesen 12 szakmai team járta végig a standokat, s minden kérdésükre válaszolni kellett – elevenítette fel az emlékeket Viktor. Azt már Romhányné tanárnő mesélte el, hogy ezalatt az idő alatt őt a pártfogoltja közelébe sem engedték, s bár a beszélgetés természetesen angolul folyt, Viktor remekül helytállt.

Bár helyezést nem sikerült elhozniuk, már a részvétel is komoly elismerést jelentett. Arra pedig, hogy a kutatási eredményeiket továbbfejlesszék, esetleg szabadalmaztassák – sok-sok pénz, üzemi szintű tesztelési lehetőség és komolyabb műszerek hiányában –, egyelőre aligha van remény.

Mindenre felkészültek

– Januártól dolgoztunk együtt, s nemcsak az utazásra készültünk, de a bemutatkozásra is – mondta el Romhányné Takács Beáta, Viktor kísérőtanára. – Ehhez – bár magam is vetőmag-gazdálkodási szakmérnök vagyok – még nekem is komoly egyetemi szintű növényélettani kiképzést kellett kapnom. Viktorral szituációs feladatokat oldottunk meg angolul, s minden eshetőségre igyekeztünk felkészülni. Az utazás és a kint tartózkodás költségeit a hazai szövetség állta, s az iskolánk is részesített némi támogatásban. A városközpontban laktunk, de a NASA-hoz egy tornádó miatt sajnos nem sikerült eljutnunk – sorolta az élményeket.