Mozgalmas vasárnap: majális és anyák napja

Szabolcs-Szatmár-Bereg - A felhőtlen szórakozás közben ne felejtsük el felköszönteni az édesanyákat.

A megye több városában (például Nyíregyházán, Kisvárdán, Fehérgyarmaton, Mátészalkán, Nyírbátorban, Nagykálló-Harangodon) és településén (Szabolcson, Kálmánházán, Pátyodon) vasárnap kulturális és művészeti programokkal, gasztronómiai versenyekkel, játékokkal és könnyűzenei koncertekkel majálisra csábítják a lakosságot.

Az idei év különleges, hiszen május elseje nemcsak a munka, hanem első vasárnapként az édesanyák ünnepe is. A Sóstói Múzeumfalu a két jeles alkalmat összekötve falusi majálissal és anyák napi programokkal várja a látogatókat. A felhőtlen szórakozást ígérő (a felhőtlen ég nem biztos) programok között semmiképpen se feledkezzünk meg az anyukákról, nagymamákról, akik nem csupán ezen a napon, hanem az év minden napján megérdemlik a köszönetet és a szeretet virágait.

– Az anyai szeretet el nem fogyhat. Sőt, minél több felé osztod, annál több lesz, megsokszorozódik – ért egyet az állítással Bori, s az ő esetében ez kilencszeresen igaz. – A férjemmel mindig nagy családot szerettünk volna, de talán mi sem gondoltuk, hogy kilenc gyerekünk lesz – utal a múltra a nyíregyházi anyuka. A legidősebb gyermekük 18, a legkisebb ikrek 5 évesek, akik épp borítékból kihajtható szívecskéket gyártanak anyák napjára.

Nagy beszélgetések

– Nálunk még mindig a saját kézzel készített ajándékok, versek teszik felejthetetlenné május első vasárnapját, amit a május másodikai szülinaposunkkal együtt ünneplünk – meséli a csupa mosoly, hihetetlen energiával rendelkező Bori, és örül annak, hogy a szüleivel együtt élnek, így az öt lány és négy fiú egy többgenerációs családban nő fel. – Ez jó hatással van rájuk, toleránsabbak, elfogadóbbak, s talán sok családból nagyon hiányzik a nagyszülői minta – vélekedik a hihetetlen logisztikai megoldásokra képes édesanya, hiszen minden gyermeke önálló, külön személyiség. A fiúk fociznak, a lányok között van Hangszín tanodás. Hozni, vinni őket – ha kell, a tornafelszereléssel beszaladni a suliba –, közben ott a háztartás.

– A mosógép csak vasárnap kap szabadnapot, ez a mosogatógépem – mutatja a két kezét. Úgy nem telhet el nap a családban, hogy meg ne beszéljék, kivel mi történt aznap, együtt társasjátékoznak, hatalmas ország-város csatákat vívnak.

– Mindannyian imádják a saját készítésű süteményeket, és mindig van kis kukta, aki segít ebben – mondja a konyhakörnyéki történésekről Bori, és kiderül: ha kipróbál egy-egy új receptet, rögtön úgy kezdi, mindenből végy dupla adagot. Már előző este készül a következő napra, késő este még belefér a vasalás is, majd fél 6 körül kel, hogy mindenkinek elkészítse a reggelit, tízórait, aztán útra kelnek, irány az iskola, óvoda. Kettő után újra felgyorsul az élet, ki innen, ki onnan tér haza…, a délutánból nem hiányozhat a leckekikérdezés sem.

A legnagyobb boldogság

– Ma már kicsit sajnálom, hogy a tanítószak szóbeli felvételijére nem mentem el, de az élet valahol kárpótolt – réved egy pillanatra vissza újra a múltba Bori, de ami ma is meghatározóan fontos az életében, az az éneklés Bánhidiné Magdi néninél. Erre és egy-egy edzésre is szakít időt, mert anya, feleség és nő, ami mind fontos az életében.

– A legnagyobb boldogság, amikor este benézve a szobákba látok kilenc alvó buksit, az egészséges és tehetséges gyermekeimet. Néha meg is ijedek, mi lesz, ha mind kirepülnek a családi házból. Ilyenkor a férjem mindig megvigasztal, akkor már jönnek az unokák – neveti el magát Bori. Ma sem tenne másképp, azt tartja, semmi sem történik véletlenül az életben. Az ő útja, hogy kilenc gyermek édesanyja legyen egy olyan társsal az oldalán, akire mindenben számíthatnak egymásra. Tavaly vettek egy kilencszemélyes autót, végre nem két autóval, hanem együtt utazhatnak mindannyian.

– Hihetetlen volt a gyerekek öröme, s ezért, ezekért a pillanatokért érdemes élni. A csodáért, amit egy nőnek az ad meg, ha anya lesz – fogalmazott Bori, és hatalmas mosollyal az arcán rohant tovább, hiszen mindenhol ott kell lennie.

Életet kaptam, de édesanyát nem

– Születésem után édesanyám beteg lett és meghalt – eleveníti fel a fájó múltat Renáta, aki huszonnégy éve él anya nélkül. Kisgyermekként nem értette mi történik, miért csak apa van vele, de anya sehol.

– Mindig azt hittem, hogy leugrott a boltba és egy napon visszajön, de hiába vártam. Azt hittem, haragszik rám. Ahogy idősebb lettem, édesapám elmondta, mi történt, és megértettem, miért nem jött soha vissza hozzám – meséli Renáta, miközben könnyeivel küszködve egy halovány emléket sem tud felidézni édesanyjáról. Csak a képekről és édesapja elmondásai alapján tudja, milyen is volt ő. Reni sokat köszönhet az apukájának, mindig hálás lesz neki, amiért felnevelte, igyekezett helyt állni apaként, és felvenni a harcot az anyai hiány ellen.

– Néha jó lenne egy-két tanács. Nem mintha nem kérhetnék apától segítséget, de hiányzik, hogy a csajos dolgokat nem édesanyámmal tudom megvitatni, ahogy a többi lány teszi. Hiányzik az anya-lánya nap – mondja a fiatal lány, aki mindennap érzi az édesanya hiánya miatti fájdalmat. Reni azt vallja, az ember igazán akkor tudja értékelni a legfontosabb dolgokat az életében, amikor már elvesztette. Miközben ő irigykedve nézi, ahogy a barátai virágokat, apróságokat vesznek édesanyjuknak, ő addig édesapjának mond köszönetet, amiért nem hagyta magára.

– Ha egyetlen kívánságom lenne, azt kérném: láthassam édesanyám mosolyát, amikor átadom neki az anyák napi virágcsokromat.