2016.06.01. 09:07
Megyénk a mozi fénykörében - Szabolcs is aktív részese a filmtörténelemnek
Szabolcs-Szatmár-Bereg - Időnként a hazai filmgyártás centrumaitól távol is tanyát vertek a filmfelvevő gépek.
Szabolcs-Szatmár-Bereg - Időnként a hazai filmgyártás centrumaitól távol is tanyát vertek a filmfelvevő gépek.
A film történetének több mint 100 esztendejéből mi magyarok is bőséggel kivettük a részünket, ugyanis éppen az idén ünnepelhetjük a 105 éves jubileumát annak, hogy a fővárosban megalakult az első – bár nem túl hosszú életű – filmvállalat, a Hunnia Biográf Társaság. Egyetlen fennmaradt filmjük, az alig 10 perces Keserű szerelem, megtekinthető az interneten is. A dicső esemény adta az ötletet, hogy röviden áttekintsük, milyen szerepet játszott Szabolcs-Szatmár-Bereg megye a filmtörténelemben.
Nincs okunk szégyenkezni
Már a kezdetekkor, a némafilm korszakában sem maradtunk le a nyugattól. Talán kevesen tudják, hogy Nyíregyházán az első között nyílt filmműterem a Hüttermann lovardájában a századforduló után. Amikor a híres amerikai színészikon, Rudolf Valentino váratlanul és fiatalon meghalt, nálunk is kitört a hasonmás kerestetik mozgalom. Még Fedák Sári is beszállt a játékba, saját pesti patronáltjait támogatva, ám a lázas versengésből mégis egy nyíregyházi patikussegéd került ki győztesen. De itt forgatta Vásárosnaménynál a Tisza-parton Kósa Ferenc a Sodrásban című művét, s a tiszadobi Andrássy-kastély adta a kulisszáit a Josephine Baker életét feldolgozó filmnek is, egy francia kastély szerepét magára öltve.
A Kisváros című televíziós sorozat a megye több helyszínét is megidézte Nyíregyházától Kisvárdáig, Tákostól Tivadaron át Csengerig. A Nyíregyházi Állatparkban pedig mindjárt három film is forgott: a Kisváros 6 epizódja, az életveszélyben című krimi, és egy mesefilm, Almási Évával a főszerepben. Gajdos László nem csupán azért volt kulcsfigurája az eseményeknek, mert már akkor is ő igazgatta az intézményt, de ötletgazdaként a történetformálásból is kivette a részét, s az 50 perces kriminek a producere lett. Szóval tudott mesélni:
– Ezek a filmesek olyasmiket találtak ki, hogy Csányi Sándor birkózzon egy orangutánnal. Mikor kiábrándítottam őket, hogy ez lehetetlen, hoztak egy állatjelmezt, amibe az egyik gondozónk bújt bele. Gosztola Adél is csak így tudta a majom torkát vizsgálgatni. Oroszlánt sem engedtünk el a városban, pedig nagyon szerették volna. De az elefántok már sétálgathattak a parkban, akik között Pécsi Ildikónak volt egy jelenete. A stáb kicsit nehezen viselte, hogy az állatokhoz kellett igazodniuk, ráadásul a parkot se zártuk be a forgatás kedvéért.
Boldizsár, a kelletlen teve
– Az élő és animált szereplőket egyszerre felvonultató harmadik film arról szólt, hogy Almási Éva, mint nagymama, elvitte az unokáit az állatkertbe, s mindenről mesélt valamit, amit megnéztek. Itt is okozott némi galibát a forgatás, s hol az állatok, hol a gondozóik pöccentek be egy kicsit.
– Boldizsár, a teve például nem nagyon akart a Blaha Lujza sétányon tevegelni, s az is szenzációszámba ment, amikor egy rövid időre szabadon engedtünk egy óriáskígyót a film kedvéért. A szelíd papagájjal egy napig kínlódtunk, míg másnap mindent magától megcsinált. Persze beszélni később sem akart, ezért maga a rendező szinkronizálta alá az állatot.
KM-MJ
A teljes cikk elolvasható a Kelet-Magyarország június 1-jei számában és a kelet.hu-n.