Diótörés közben lepte meg a látomás a férfit Mérken - Elképesztő szerkezetet alkotott

Mérk - A diótörés miatt lett egy pillanat alatt feltaláló a „szatmári Tesla” - hirtelen ráébredt egy eddig soha nem hallott vagy tanult mechanikai törvényszerűségre.

Alighanem igaz a történet, mely szerint Newton úgy értette meg, a földi tárgyakat ugyanazok az erők mozgatják, mint az égitesteket, hogy a fejére esett egy alma – néhány évvel ezelőtt valami hasonló történt Mérken.

Bróthág Vendel egykori közgazdász-vállalkozó éppen diót tört, s mivel nem kötötte le a figyelmét túlzottan ez a hétköznapi tevékenység, váratlanul valami különösre lett figyelmes. Ahogyan forgatta kezében a kalapácsot, valami különös sejtés fogta el. Már nem is diót és szerszámot, hanem erő- és teherkarokat látott, és hirtelen ráébredt egy eddig soha nem hallott vagy tanult mechanikai törvényszerűségre. A látomásból egy kis makett lett, a makettből pedig egy áramfejlesztő szerkezet, ami lehet, hogy az emberiség energiaigényét is képes lesz – kis befektetéssel, ám annál nagyobb haszonnal – kielégíteni.

Hatszor annyi energia

– Minden iskolás tudja, hogyan lehet az emberi emelőerőt megnövelni. Kell hozzá egy méretes erőkar – igyekezett megvilágítani a lényeget a feltaláló. – Egy jól letámasztott, és elég hosszú emelővel akár hatalmas súlyok is elmozdíthatók. Vagy vegyünk egy másik példát, a libikókát, ahol közel egyforma erők hatnak egymásra mindkét oldalon. De ha az erőkart az egyik oldalon meghosszabbítjuk, minimális erőbedobással a szemben ülő partner könnyen a levegőbe repíthető. Forgó mozgás mellett az erő tovább növekszik, ám ha az erőkar tengelyirányú, a teherkar inkább rombol, mint hasznot hajt. Ekkor jöttem rá a forgástengelyre nem merőleges, hanem „elhúzott, ferde meghajtás” elvére. Gyors számításba kezdtem, és megalkottam egy olyan szerkezetet, ahol háromméteres az elhúzott erőkar, és csupán ezrednyi a teherkar. Ezt a szerkezetet egy áramfejlesztő szinkrongenerátorra kötve közel hatszor annyi energiát nyerünk, mint amennyit betápláltunk – összegezte büszkén a lényeget Bróthág Vendel.

A baj csak az volt, senki nem akarta elhinni, hogy ez lehetséges. Hiába kereste meg az egyetemi professzorokat, a cégvezetőket, a kutatómérnököket, a Hajtómű-, Gép­elem- és Alkatrészgyár Kft. volt igazgatóját, és nézte meg a szerkezetet Egely György hőerőgépész-szakíró is, mindenki csak a fejét vakarta. Pedig a szerkezet, ami házi körülmények között, jóformán hulladékvasból készült, készen volt. Megálmodója még egy mérési adatokat felsorakoztató német katalógust is szerzett. Ennek a segítségével már pontosan kontrollálni tudta a számításokat, amelyek a fizikáról szerzett tudást is felülíró sejtést pontosan igazolták.

Ekkor gondolt egy merészet, és megkonstruálta a szerkezet jóval kisebb, mérőeszközül szolgáló modelljét.

– Hosszas próbálkozás után jutottam el oda, hogy megtaláltam az elégséges mozgatót egy 250 wattos villanymotorban, ami már nem csak a 2000 watt energiaigényű elektromágneses áramfejlesztőt tudta megmozdítani, de még három 60 wattos izzót is működtetett, és a számítások alapján még kihasználatlanul maradt 1,2 kilowatt. Tessék utánaszámolni: 250 watt bevitt energia, és 3,5 kilowattnyi kinyert. Vagyis egy nagyipari, kis energiaigényű, precíziós szerkezet képes a bevitt villamos energia közel hatszorosát előállítani, odakéredzkedve ezzel a szélerőműhöz vagy a nap­elemhez, ráadásul úgy, hogy a csapágyak nem is melegednek – magyarázta Bróthág Vendel, remélve, hogy futótűzként fog elterjedni a világban a mára oltalom alatt álló egyszerű, de nagyszerű találmány.

Nincs nyugodt álom

Persze, azért még jól jönne néhány segítő. Meg kell hivatalosan is mérni a teljesítményt, egy drága olasz szinkrongenerátort is be kellene szerezni. Szerencsére az E.ON pécsi központjából négy csatlakozási pontot már kijelöltek, és egyre az engedélyt is megadták. Jóformán az órák felszerelése és a hálózathasználati szerződés megkötése van csak hátra.

Közben egy amerikai barátnő a piackutatásban, egy itthoni matematika-tanárnő pedig a számítások elvégzésében segíti. Az utóbbi végül megsúgja azt is, a bácsinak azért nem teljesen nyugodt az álma.

– Előfordult, hogy idegenek jöttek, és ki akarták szedni belőle a pontos bekalibrálás számításait. Csakhogy – és ilyet matektanárként soha nem tapasztaltam – fejben számol, és a számításait ritkán írja le.

Vályogvető gépet is szerkesztett

Bróthág Vendel matematikából és fizikából mindig osztályelső volt, versenyeket is nyert. A gépek egész életében érdekelték, amire ékes példa, hogy a fiával például két rossz kamionból összehoztak egy jót. Egyszer még vályogvető gépet is szerkesztett. Fiatalkorában almatermény-átadóként, majd egy szövetkezeti telep tulajdonosaként és vállalkozóként kisebb vagyonra tett szert. Ma már nem titkolja, életének egy korszakában meglehetősen tékozló és veszélyes életet élt, és nem egyszer menekült meg szerencsésen a halál torkából. Szinte már legendaszámba megy a történet, amikor úgy robbant fel a közelükben a készenlétes légtartály, hogy a hatalmas durranásra még az ágerdőmajori határőr-parancsnokságtól is kivonultak, és bármilyen fura, ők ezalatt semmit nem vettek észre az egészből. Kreativitásával, leleményességével beírta nevét a százhalombattai olajfinomító történelemkönyvébe is.

KM-MJ