Braille-írás: helye lenne a tantervben

Nyíregyháza - Ma már egyre több helyen találkozunk pontírással, de kevesen tudjuk elolvasni.

– Nekünk, akik ragaszkodunk a Braille-íráshoz, az a feladatunk, hogy továbbörökítsük az utókor számára. Használata több szempontból is megkönnyíti az életünket, gondolok itt az akadálymentesítésre, a kulturális és ismeretterjesztő kiadványokra, az olyan, mindennapokat segítő eszközökre, mint a Braille-óra vagy a pontírógép. Ma már a legtöbb helyen, kórházban, hivatalokban, de a gyógyszeres dobozokon és a liftben is találkozhatunk ezekkel a jelekkel, csak sajnos kevesen tudják elolvasni – mutatott rá Nemes-Nagy Tünde.

A Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesületének elnöke hozzátette: ezen szeretnének változtatni azzal, hogy egyedül a megyében Braille-tanfolyamokat szerveznek. A kurzus keretében – amire nem csupán látássérülteket várnak – a résztvevők megismerhetik a pontírás történetét, a Braille-írás és -olvasás eszközeit.

– Nem minden látássérült ember képes arra, hogy elsajátítsa a pontírást. Ennek egészségügyi okai is lehetnek, például mivel a cukorbetegek egy nap többször is megszúrják az ujjukat a vércukorszintmérések miatt, a tapintásukmegváltozik. De azoknak sem könnyű ezt megtanulni, akik nem születésük óta gyengén látók, vakok.

Szemléletformálás

Dankó Pál, az egyesület irodavezetője szerint jó jel, hogy a kistelepülések patikáitól a megyeszékhely központjáig – ahol néhány évvel ezelőtt avatták fel a belváros tapintható plasztikáját – találkozhatnak az ép emberek a Braille-írással, azonban úgy véli, helye lenne az iskolai tantervben.

– Tanulmányaim során alig látóként is megtapasztaltam, mennyivel könnyebb vizuálisan elsajátítani a tananyagot, mint hallás alapján. Ha kisgyermekként megismerkedhettünk volna a pontírás alapjaival, egyszerűbb lett volna a tanulás, mert a kitapintható karaktereket olvasva az információk sokkal gyorsabban megragadnak. Ma már azok a látássérültek sem ütköznek akadályba, akik idegen nyelveket szeretnének tanulni, sőt, léteznek Braille-kották is.

– A szemléletformáló, érzékenyítő foglalkozások alkalmával ellátogatunk a megyei oktatási intézményekbe, és bemutatjuk a diákoknak azokat a Braille-eszközöket, amiket a hétköznapok során használunk. Szemtakarót kapnak a gyerekek, akik alkalmi vakként kipróbálhatják, hogyan élünk, mozgunk, tapintunk, használunk különböző tárgyakat. Az így szerzett tapasztalatok nyitottabbá, empatikusabbá, felnőttként pedig befogadóvá teszik őket.

KM-CsA