Dobozokba zárta gondolatát a festő

Nyíregyháza - A gyűjtőszen­vedély jellemezte többek között Szikora Tamás Munkácsy-­díjas festőművészt, akinek életét és munkásságát az Értékes Esték sorozat decemberi programja keretében a Jósa András Múzeumban ismerhették meg az érdeklődők.

A négy éve elhunyt festőművész büszke volt nyíregyházi származására. Sok tisztelője van mind a mai napig, akik meg is töltötték a termet a művésztársakkal együtt.

Háttérbeszélgetések

A rendezvény nyitányaként a Nyíregyházi Értéktár Bizottság elnöke, Tomasovszki Anita, a Móricz Zsigmond megyei könyvtár igazgatója elismeréssel szólt a Nyíregyháza értékeit felvonultató kezdeményezésről.

A 21. század információszerzését meghatározó és uraló internet mellett a közösségi programok, bemutatók, háttérbeszélgetések nemesebbé emelik a tudást, amely hozzáférhető lenne egyéni módon is, de sokkal emberközelibb, ha közösen beszélgetünk róla. Így elevenedett meg azon az estén a kötöttségeket semmilyen módon nem tűrő, a fest­ményei eladásából élő művész, aki a régmúlt korok letűnt világának tárgyi emlékeiből rakta össze saját világképét.

A néhai festőművész gondolatvilágába dr. Szikora László, a művész testvére, hagyatékának gondozója feleségével, Szikoráné Évával segített bepillantani a ren­dezvényen, amelyen jelen volt a másik testvér, Ferenc is. A beszélgetést Madár Xiména művészettörténész vezette.

Kincsesbánya a padláson

Mint elhangzott, az egykori szülői ház padlása a Vasvári Pál utcán kincsesbányának bizonyult, mángorló, rokka, dobozok ezernyi varázslata tárult a réseken beszűrődő napfényben a testvérek elé. Tamás mániákusan gyűjtött felnőttként is: türelemüveget, tolltartót, hanglemezeket, tulipános ládát, pecsétes okiratokat.

Az egykori Leningrádban szerzett kohómérnöki vörös diplomával fényes karriert futott be az iparban, az Alutervnél vezető mérnökként dolgozott. Néhány év eltelte után a veleszületett rajzkészség és a még megbúvó tehetség győzött: ő festeni akart, s a Képzőművészeti Főiskolán is diplomát szerzett.

Kitárulkozott a nagyvilág

Sikeresen pályázott a Derkovits ösztöndíjra, s így további 3 évig csiszolhatta festőtudását. A nagyvilág már akkor kitárult előtte, amikor még a vasfüggönyt éppen bontani kezdték. Eljutott a párizsi Művészetek Házába. Később az igazgatónő, Madame Bruno meghívására többször töltött hosszabb időt a művészetek fővárosában. Szoros kapcsolatot tartott művésztársaival, valódi műhelymunka jellemezte kapcsolatukat.

Műalkotás a múlt emléke

A magyar neokonstruktivizmus megjelenítőjének életébe belépett a doboz, mint motívum, kifejezésforma. Szikora Tamás másképp látta a világot. Mint a labirintusban, akár az élet útvesztőiben, bolyong a tekintetünk a dobozokon, a hosszúra nyúlt árnyékokon, az eltérő látásmódon. Visszaköszön a gyermekkor, testvére szerint gyűjtött fadarabokat, még az ágya alatt is tárolta azokat. Belerajzolt, beletépett néhány jelet és már műalkotássá érett a múlt emléke. A hazai és a nemzetközi műtárgypiacon is megbecsülik, képei egyaránt láthatóak Rómában, Barcelonában, Párizsban, New Yorkban vagy akár San Franciscóban.

- Tóth Kornélia -

Csak egy emléktábla

A Munkácsy-díjas, Érdemes Művész szülővárosában egy emléktáblán kívül semmi sem őrzi emlékét. A tisztelet szép jele lehetne egy állandó kiállítás vagy egy alkotóház, ahol gyermekeknek, diákoknak, művészeti iskolák hallgatóinak tarthatnának rajzórát. Akár felvehetné a nevét egy intézmény, egy utca, hogy a valódi érték előtt leróhassa tiszteletét Nyíregyháza, az a város, ahonnan elindult és bejárta a világot Szikora Tamás, hogy aztán végül bezárhassa gondolatait szeretett dobozaiba.