Visszatekintő - Együtt kell élnünk!

Nyíregyháza - Közös dolgaink a kéksisakos békefenntartóktól az osztrák–magyar futballmeccsig.

Személyesen búcsúzott el a leköszönt osztrák államfőtől dr. Barabás László, Ausztria tiszteletbeli konzulja. A nyíregyházi konzulátus vezetője különös élményekkel, érdekes gondolatokkal tért vissza Bécsből.

A 2004-től elnöklő Heinz Fischer beszédének kritikus része az uniót, a tagállamait, benne Ausztriát is érintette, s megkerülhetetlen volt a menekültkérdés.

DR. BARABÁS LÁSZLÓ: Az értékelésben Ausztria történelmi múltja, saját tapasztalatai és aktuálpolitikája is tükröződött. A birodalmi múlt révén Ausztria mindig is soknemzetiségű állam volt, az egykori Osztrák-Magyar Monarchia tucatnyi nemzetisége a mai napig érezteti hatását Bécs lakossági összetételében. Ez persze a – nem feltétlenül elfelejtett – régmúlt. Másrészt Ausztria 1955 után, amikor a szovjet érdekszféra alól szabadulva visszanyerte a szuverenitását, a gazdasága gyorsan prosperáló ágba került, amely igényelte a nagyszámú munkaerőt, ezért ott nem újdonság a bevándorlás jelensége.

Az integráció is sikeres volt?

DR. BARABÁS LÁSZLÓ: A bevándorló tömeg vegyes összetételű a törököktől a balkáni térségből érkezett nációkig, s gond nélkül megtörtént az integráció. Ezt a jogszabályi keret és a közfelfogás is elősegítette, a társadalmi egyeztetés magas szintje garantálta a kompromisszumos megoldásokon nyugvó köznyugalmat, de mindennek hátterében a fellendülő gazdaság jelentős munkaerő-szükséglete állt.

Ha már osztrák–magyar: milyen szemmel nézte Ön a foci-Eb-t?

DR. BARABÁS LÁSZLÓ: Ausztria budapesti nagykövetsége közös meccsnézést szervezett, én is kaptam meghívást. Sokan megkérdezték, kinek szurkolok, de természetesen ez nem kérdés: a magyaroknak. Jót mosolyogtam az osztrák–magyar közös múltra utaló viccen: „II. Ferenc József érdeklődik a meccs előtt, ki fog játszani, s mikor kapta választ, hogy az osztrákok és a magyarok, akkor így reagált: rendben, de ki ellen…?” A sógorság monarchikus romantikáját tükrözi ez vissza, hiszen csak a hadügy, pénzügy és külügy volt közös – közös futballszövetségünk sosem volt.

S mit szól a magyar győzelem másnapján megjelent osztrák vasúti reklámhoz: fricska vagy elismerés?

DR. BARABÁS LÁSZLÓ: Az osztrákok nem görcsöltek sokat azon, hogy elvesztették a meccset. Nyilván szomorúak voltak, bosszankodtak, de nem veszik tragikusnak. Ez egy jópofa tréfa és gesztus is, benne az össznépi sztereotípiával, hogy a magyar lovas nép, és szereti a gulyáslevest. Ezt a sztereotípiát vették elő, de tudja mindenki, nincs olyan, hogy tipikus magyar, ahogy tipikus osztrák sincs. Ez egy geg, azt üzenve: volt egy meccs, egy játék, az egyik fél nyert, de az élet megy tovább, együtt kell élnünk és cselekednünk közös dolgainkban.

KM-NYZS