Egy eltűnt korszak lenyomata

Nyíregyháza - Sokan kíváncsiak az évszázadokkal ezelőtti Nyíregyházára.

Kéry Péter nevét több mint harminc éven át láthatták a televíziónézők egy-egy riport, híradó vagy magazinműsor stáblistájában, de operatőr-rendezőként is sok filmet jegyez. Ma már nyugdíjas, így azt csinálhatja, amit igazán szeret: foglalkozhat a város és a megye elmúlt századaival, barangolhat a természetben és kutathatja a családja történetét. Ez utóbbiban nagy segítségére volt a neves irodalomtörténész, dr. Margócsy József, akinél jobban a megyeszékhely történetét kevesen ismerték.

A polgármester halála

– A nagynénémék nagyon jó viszonyt ápoltak Jocó bácsiékkal, és ők kérték meg arra, hogy nézzen utána a családfának. Így derült ki, hogy a dédnagyapám, Kéry József híres építőmester volt, aki Kassáról jött Nyíregyházára és számos épületet tervezett, épített. Sok adatra bukkantam a korabeli újságokban, a Nyírvidékben például megjelent, hogy néhány évig amatőr színészként lépett itt fel, de építészként hirdetést is adott fel a lapban.

Amikor megismertem a történetét, jött az ötlet: fel kellene dolgozni a nagy nyíregyházi építőmesterek munkásságát – így készült el az „Épül a város” című film, amely a dédnagyapám mellett Alpár Ignácnak és Barzó Mihálynak állít emléket. Ez az időszak egybeesett a város két híres polgármestere, Bencs László és Bencs Kálmán munkásságával, és mivel az anyaggyűjtés közben számtalan kérdés merült fel az életükkel kapcsolatosan, elhatároztam, hogy filmre viszem a történetüket. Másfél hónapig kutattam a levéltárban, korabeli dokumentumokat böngésztem és számos érdekességre bukkantam.

Kiderült többek között, hogy nagyon foglalkoztatta a korabeli nyíregyháziakat Bencs Kálmán 1934-ben bekövetkezett halála. Már csak négy nap volt hátra az esztendőből, amikor a városháza felé tartva, az egykori Európa szálló (ma a Kelet-Magyarország szerkesztősége – a szerk.) előtt a jeges úton megcsúszott, elesett és beverte a fejét. Egy konflis hazavitte a Selyem utcai lakásába, de mire az orvos odaért, meghalt. A városházán ravatalozták fel, majd az evangélikus templomba, onnan pedig a temetőbe vitték – rengetegen kísérték utolsó útjára.

– Az anyagnak ez a része tehát összeállt, de egy filmhez képekre is szükség van, az pedig nemigen akadt. Kiderítettem, hogy Bencs Kálmánnak Kanadában él egy rokona, Bencs Erzsébet, így vele próbáltam meg felvenni a kapcsolatot. Hosszú idő telt el, míg rábukkantam. Sikerült meggyőznöm, és küldött fotókat a családról és a temetésről is. Már ez is nagy dolog volt, de tudtam, az tenné igazán exkluzívvá a filmet, ha meg is szólalna benne. A szerencse mellém állt, tavaly májusban ugyanis a hölgy a férjével Magyarországra jött, hogy meglátogassa a rokonait, és akkor a nyíregyházi temetőbe is ellátogatott a Bencs síremlékhez. Találkoztunk, a Bencs Villában beszélgettünk a családjáról, az emlékeiről, ez a 18 perc pedig be is került a filmbe.

Sokakat érdekel

– A mintegy féléves anyag­gyűj­tés és a helyszíni felvételek után elkészült a film: azt gondolom, hogy amit a Bencsekről tudni érdemes, az benne van. Sok mindent meg kellett tanulnom a XIX. század végi, XX. század eleji Nyíregyházáról, de még fontosabb volt, hogy kitaláljam: hogy lehet ezt érdekesen megmutatni. Azt hiszem, sikerült, sokan érdeklődnek iránta – kíváncsiak egy letűnt korszakra, ahová a film segítségével visszamehetnek – meséli Kéry Péter, aki továbbra sem szeretne otthon ülő nyugdíjas lenni.

Már azt is tudja, mivel szeretne foglalkozni a közeljövőben: Kállay Miklós egykori miniszterelnök áll majd a következő alkotása középpontjában. KM-SZA

Bencs László és Bencs Kálmán

Bencs László (1841. augusztus 4.–1905. február 2.) 1890–1901 között volt a város polgármestere. Ekkor épült az evangélikus elemi iskola, a vármegyeháza, a kaszinó, a színház, a Korona Szálló. 1901-től Nyíregyháza országgyűlési képviselője volt.

Bencs Kálmán (1884. szeptember 6.–1934. december 27.) 1918–34 között állt a város élén. A húszas évek jelentős alkotásai közé tartozott a pénzügyi palota – ma: Jósa András Múzeum –, a vasutasok bérháza, kórházi pavilonok, az államrendőrség székházának és a Damjanich-laktanyának a megépítése. Az ő polgármesteri időszakában váltak a város terei virágos parkokká.