Ahol a kéz, s a szív nevelése is fontos

Nyíregyháza - Sok tehetség talál itt önmagára, olyanok is, akik nem tudtak érvényesülni a hagyományos iskolarendszerben.

A Waldorf-pedagógia inspirálója, s az antropozófia atyja, Rudolf Steiner pontosan tudta: a gyerekeknek éppen akkor kell a különféle tantárgyakkal találkozniuk, amikor annak eljött az ideje, s a személyiség formálásához időre van szükség. Meg persze másra is: éppen ezért a waldorfos gyerekek gazdálkodnak, sütnek-főznek, barkácsolnak, kötnek, horgolnak, festenek, zenélnek, színházat csinálnak, s maguknak állítanak össze tankönyvet. S nem butábbak a hagyományos iskolákban nevelkedetteknél, sőt gyakran innovatívabbak azoknál. Ennek oka pedig pofonegyszerű: a módszer ugyanis nem függővé, hanem szabaddá teszi őket. Ha nem így volna, Angliában sem kérnének hatalmas összegeket a bekerülésért, s Budapesten se volna háromszoros a túljelentkezés egy-egy Waldorf-iskolába.

Ennek ellenére Nyíregyházán, sőt az egész megyében egyetlen ilyen intézmény küzd a talpon maradásért és a létjogosultságáért már 1996 szeptembere óta.

Egységes, kiforrott módszer

– Olyan szülők és pedagógusok fogtak össze a jó ügy érdekében, akik kezdetben – megcsömörlve a rossz tapasztalatoktól – világosabban látták, mit nem akarnak, mint azt, hogyan fogjanak hozzá – mondta el lapunknak dr. Vassné Tarsovics Ágnes, a nyíregyházi Waldorf Általános Iskola, Gimnázium, Óvoda és AMI gyógy- és fejlesztőpedagógusa. De nem adták fel.

– Kezdetben csupán tanúsítványunk volt a feladathoz, de ezzel a végzettségünkkel bármelyik nyugat-európai Waldorf-iskolában dolgozhattunk volna. Csak Magyarországon nem voltak képesek a tudásunkat elfogadtatni – idézte fel a hőskort Gerliczki Józsefné, majd hozzátette:

– Az egyik legrégibb angol Waldorf-intézményben hospitáltam, s meglepődve tapasztaltam, hogy ugyanúgy mennek ott is a dolgok, mint nálunk. A nap ritmusa ugyanúgy volt felépítve, s a test-lélek-szellem egységére alapozó tantervünk se maradt el az angolokétól – sorolta, rávilágítva, mennyire kiforrott és egységes ez a módszer. Arra is ő mutatott rá, hogy a gyerekek mindig úgy kezdenek el egy iskolát, hogy tanulni szeretnének.

– Ezt a lelkesedést megőrizhetik éveken át, de könnyen el is lehet vadítani őket. A Waldorfban viszont tényleg észre sem veszik, hogy tanulnak. Nyilván itt is előfordul, hogy egy pedagógus nem jól dönt, vagy nem jól old meg helyzeteket, de attól még napról napra arra törekszünk, hogy a lehető legkevesebb stressz érje a gyereket. Már egy waldorfos óvodás is másképpen viszonyul a világhoz, másképpen festenek vagy hallgatnak mesét. A mai gyerekeknek ez az utóbbi sokszor nem is nagyon megy – tette még hozzá.

S bár ma már egyre többen vannak, akik elégedetlenek a hagyományos oktatási rendszerrel, sok szülő még mindig nem képes ráhangolódni a beiskolázási programjukra, s időként a támogató hozzáállásúak is meginognak. A kétkedők mindig azt firtatják, hogyan lehet olyan gyerekeket tanulásra ösztönözni, akik a padokon ugrálnak. Nem értik, hogy ezt a waldorfosok is csak tanári utasításra teszik, s nem ok nélkül.

Nem kisegítő iskola

– Mivel a hányatott sorsú nyíregyházi iskola ma is a régi kisegítő iskola épületében működik, többen hajlamosak egyenlőségjelet tenni a két iskolatípus között – panaszolta el Homonyik Katalin Éva, az iskola jelenlegi képviselője.

– De ma már érzek némi javulást a hozzáállásban. Kezdik értékelni a szülők, hogy a sajátos pedagógiánkkal együtt is megfelelünk az állami elvárásoknak, van szaktanácsadónk, s posztgraduális formában 1990 óta már az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen is képeznek Wal­dorf-tanárokat.

Láthatatlan sérülések a gyerekekben

Az iskolai stressz, s az életkori sajátosságok figyelmen kívül hagyásának veszélyeire Gerliczki Józsefné világított rá.

– Sokan ujjonganak, ha egy gyerek már 4 évesen olvas, pedig ezzel csupán a felnőttnek akar megfelelni, s később sok mindent ki kell majd egyensúlyozni benne. Persze, lehet törteket tanítani az állami oktatásban már 2. osztályban, csak sokan azt nem tudják, hogy ilyenkor erőt veszünk el valahonnan, aminek akkor és ott még szerepe lenne a testi-lelki-szellemi fejlődésben. Egyébként többnyire a fizikai testtől veszünk el erőket, ami talán csak 45 éves korban fog betegségekben manifesztálódni. Ilyenkor ugyanis apró sérüléseket okozunk, amit még gépekkel sem vennénk észre, de attól még az ilyesminek komoly következményei lehetnek később.

KM-MJ