Diszkótörténeti utazás a DJ-doyennel

Nyíregyháza - A DJ-k világnapján a megye legidősebb aktív lemezlovasával beszélgettünk.

Kugler Henry tudása, tapasztalatai és mindaz, amit az elmúlt négy évtizedes zenei pályája során át- és megélt, könyvbe kívánkozik. A DJ-k világnapján, március 9-én arra kértük, vigyen el minket egy képzeletbeli diszkótörténeti utazásra.

Lemezlovas és mozigépész

– A hetvenes évek végén három évig jártam ki minden szombaton a kótaji művelődési házba. Akkor még nem volt jogi képviseletük a kiadóknak és a zenészeknek, ezért bárhonnan beszerzett hang- és képanyagot lehetett játszani. A video discókba így kerülhettek be a hangalámondásos, narrátoros filmek, melyekből minden buli végén egyet le kellett adni. A DJ tehát éjfél után átment mozigépészbe… Aztán rájöttek arra, hogy ez így nem pálya, 1988 körül elérhetővé váltak a műholdas zenecsatornák, így erejüket vesztették az ilyen rendezvények. Ma, amikor este tizenegy után érkeznek a vendégek a partikra, már nevetségesen hangzik, hogy régen egy buli délután hattól tízig tartott.

– Az internet előtti időkben az emberek ismerkedni, találkozni jártak ezekre a helyekre, a Facebook korában ezt a fajta varázsát elvesztette a diszkó. Manapság a szórakozóhelyek nyitva vannak kilenctől hajnal ötig is, a csúcsidőszak viszont éjfél és hajnali három között van, a vendégművészeket is éjjel egyre, kettőre hívják.

– Az ideiglenes vizsgát 1981-ben tettem le, 1990-ben pedig megszereztem a kategóriavizsgát, ami egy komolyabb megmérettetés életre szóló engedéllyel. Öt–hat éve ezt eltörölték, ma már nincs vizsgához kötve a diszkózás, aki csak akar, beállhat a pult mögé.

– Az első diszkó klubokat a kilencvenes években építették, a legközelebbi az Aréna volt Polgáron. Ott 1995–96-ban House Party-kat csináltam hajnal négytől délig. A bulikban az újdonságokat játszottam, azokat a house és club zenéket, amiket a sima diszkó nem bírt el. Budapestről, Gyöngyösről, Egerből, Debrecenből, Miskolcról és a megye több településéről jöttek oda azok, akik nem a szigetszentmiklósi Speed klubot választották. A másik végletet számomra a kétezres évek elején Nyíregyházán elszaporodó, jó értelemben vett kocsmadiszkók jelentik. Picike, kertes házakból kialakított helyek, ahová ötvenen, maximum százan férnek be – szokatlan volt az olyan szórakozóhelyek után, ahol egyszerre nyolcszázan, ezren buliztak. Ki kellett találni, mikor és hogy működjön, mi pedig a funky zene és a szerdai napok mellett döntöttünk. Bevált, egy este alatt több százan fordultak meg nálunk – természetes váltásban.

A diszkók aranykora

– Nyíregyházán mostanra eléggé visszaesett a diszkók látogatottsága, ez talán annak is betudható, hogy az egyetemen kevesebb a hallgató, mint két–három évtizeddel ezelőtt. Akkor az itt tanuló fiatalok töltötték meg a szórakozóhelyeket annak ellenére, hogy már akkor is voltak saját, belső klubjaik. Volt szerencsém a művelődési központ alatt 1993-ban megnyitott Open Doors-ban dolgozni, ahol négy telt házas buli volt egy héten. A megyeszékhelyen és környékén akkor és korábban is működtek kisebb szórakozóhelyek, ezek többségében magam is megfordultam; vonzotta a fiatalokat akkoriban a diszkó. Létszámban az volt az aranykor. Ma már akik megtehetik, elmennek fesztiválozni, a diszkókkal szemben pedig megnőttek az igények, és nem minden hely üti meg az elvárt színvonalat. És ami lényeges: régen a DJ-k mutatták be a legújabb zenéket, sokszor leköröz­ve a rádiókat. Ma sokszor az ember képébe tolják a telefont azzal, hogy ez és ez a szám tegnap felkerült a You­tube-ra, miért nincs még meg.

A retró a legtesthezállóbb

– Koromnál fogva a retró az, amiben igazán hiteles lehetek, hiszen 40 éve foglalkozom zenével. A kérdés az, kinek mi a retró: nekem a hetvenes évek, amikor én voltam tizenéves; összefonódik a zene az első szerelem és a nagy haverkodások emlékeivel. Ma már inkább a kilencvenes és kétezres évek slágerei számítanak annak, de nyilván, ez a közönség átlagéletkorától is függ. Visszaköszön a múlt a Barbizonban is, ahol a tulaj kitalálta: hozzuk vissza a video discókat, és a zene mellett a klipeket is vetítsük le – mindezt modern köntösbe bújtatva.

És hogy mit hallgat otthon a megyei DJ-doyen? – Azokat a zenéket szeretem, amiken megtanultam a szakmát. Ezek a hetvenes évek mesterei: a Dire Straits, Deep Purple, Queen­, Genesis, de sorolhatnám a végtelenségig. Nagyon sok lemez megfordult a kezemben…

- Csáki Alexandra -

Aki nem tartotta a lépést, az lemorzsolódott: az orsós magnótól a kazettán és a CD-n át a pendrive-ig

Kugler Henry a diszkózás technikai hátteréről is mesélt. – A régi rendszerben hivatalosan nem kerülhettek be Magyarországra könnyűzenei felvételek. Azok a dalok, melyeket játszottak a rádióban, a munkatársak kapcsolatai révén kerültek be, és Komjáthy György, később B. Tóth László, Arató András és Éliás Gyula mutatta be a számokat. Elég szűkös volt itthon a lemezpiac, elsősorban hazai és néhány import felvételhez lehetett csupán hozzájutni, így ha bármelyik ismerősöm külföldre ment, lemezt kértem, vagy ha átléptem a határt, magam próbáltam minél többet beszerezni. A lemezek után orsós magnóra váltottam, a technika fejlődésével kazettás magnót kezdtem használni. A video disco 1983-ban szivárgott be, és azért lett népszerű, mert hazánkban addig csak kevés könnyűzenei felvételt lehetett látni a televízióban, miközben külföldön már ekkor rengeteg ilyen műsor futott a tévében. Az emberek kíváncsiak voltak, hogyan néznek ki azok az előadók, akiket addig csak hallhattak. Az ilyen bulikhoz először béreltem, majd sikerült vennem egy videomagnót. Vittem magammal a tévét, lejátszót, a videokazettákat, és felváltva játszottam le az audio- és videofelvételeket. A nyolcvanas évek végén, kilencvenes elején Budapesten nyílt egy-két üzlet, ahol már lehetett vásárolni óriás kislemezeket, amik egy előadó egyetlen felvételét tartalmazták három-négyféle változatban. Elkezdtem ezeket gyűjteni, és 1993-ban beszereztem hozzá két Technics lemezjátszót. A fejlődés a következő években választás elé állította a DJ-ket: a lemezek mellett megjelentek a műsoros, majd az írható cédék és a mini disk-ek, majd a speciális CD-lejátszók. Az internet, a pendrive és a külső adathordozók elterjedésével már nincs szükség fizikai hanghordozóra, egy laptop is elég a munkához, bár manapság a bakelit mintha reneszánszát élné.